2017. december 20., szerda

Bármilyen keveset is aludjak, bármilyen kemény is legyen a torna ... mindig feltöltődve, jó kedvűen megyünk haza,

A mi történetünk…

A szakközépiskolai évnyitó után, az első osztályfőnöki órán, megkérdeztem egy lányt, hogy leülhetek-e mellé? Igen, hangzott a válasz. Rajtunk kívül látszólag mindenki ismert valakit, csak mi ültünk csöndben egymás mellett. Megkérdeztem, hogy hívják? „Reni”, válaszolta. Minekután elfelejtettem a nevét, másnap ismét megkérdeztem.. Hamarosan jó barátnők lettünk, a legjobbak. Mikor azon morfondíroztunk, hogy mit is kéne mozogni, én a mazsorettet választottam, mire Ő a taekwondo-t. Mondván (többek között), ő sosem tudna megtanulni egyetlen koreográfiát sem. Most, 20 év elteltével, Ő az, aki nekem tanítja a „koreó”-kat, helyes testtartással. Bármilyen keveset is aludjak, bármilyen kemény is legyen a torna (ami újabban egyre gyakrabban fordul elő ;-)), mindig feltöltődve, jó kedvűen megyünk haza, most már a második gyermekemmel is. És hogy kis is Ő? Sokan úgy ismeritek, hogy Renka, még többen úgy, hogy Tőkés Renáta. Ő az, aki minket inspirál.


Bíborka, Botond és Hajnalka, Alsóörs



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése