2017. március 28., kedd

"Sikerült 6 hét alatt helyre hozni a hasizmom (2 ujjnyi volt a szétválás), és az utolsó néhány nehezen leadható kilótól is megszabadultam"

A mi kangás történetünk már közel egy évre nyúlik vissza... Veszprémi rokonok jöttek hozzánk
látogatóba babával, akkor láttam, hogy az anyuka milyen gyorsan milyen csinos lett a szülés után. Tőle hallottam a hordozásról is, és a kangatrainingről is. Mindkettő tetszett :) 

Rögtön a második induló kurzusra sikerült jelentkezni itt Debrecenben, és már a nyílt napon az óra végére eldöntöttem, hogy ide járni szeretnénk. Az oktató megnézte, hogy mekkora mértékű a hasizom szétválás, és ennek megfelelően kellett a gyakorlatokat is végezni. Ekkor volt a kisfiam fél éves, rajtam pedig volt még 2-3 kiló felesleg. A csapat nagyon hamar összeszokott, és igen jó hangulatban teltek az órák, Andinak köszönhetően sokat vigyorogtunk (még a kar és láberősítő gyakorlatok közben is!). Sikerült 6 hét alatt helyre hozni a hasizmom (2 ujjnyi volt a szétválás), és az utolsó néhány nehezen leadható kilótól is megszabadultam. Egyre könnyebben végeztem a gyakorlatokat, és jobb lett a közérzetem. Mostanra pedig feljön a szakközép iskolai ballagós ruhám is :) ... bár már nem sokáig, mert mire teljesen a régi önmagam lettem, nagy örömömre kiderült, hogy állapotos vagyok <3. Az edzést nem hagytam abba, csak az első néhány hétben pihentettem. A trainerem figyel rá, hogy a régi csapatba járhassak, de állapotomnak megfelelő gyakorlatokat végezzek. Így nincs okom rá, hogy otthon bekuckózzak. A kisfiam is jól eljátszik a talajgyakorlatok alatt a barátokkal, jó kis közösség alakult ki. Remélem, hogy jó kondiban maradok így a szülésig, és azt követően hamarabb sikerül ismét formába lendülnöm, Andi segítségével.


Türkné Baku Szilvia - Debrecenből

2017. március 15., szerda

Azokon a napokon nyugodtabb vagyok, így a gyerekeim is nyugodtabbak. Éljen a Kanga!

Két kisgyerek anyukája vagyok. Sanyi 3 és fél, Réka 11 hónapos. Imádom őket, de azért estére már nagyon el szoktam fáradni, és olyankor a türelmem is hamar elfogy. Az egyik este úgy feküdtem le, hogy ez most olyan szuper nap volt, az elejétől a végéig. Összeszedett voltam végig, ők cukik voltak. Nem voltak hisztik, könyörgés, semmi, csak egy nyugodt és szuper nap, ahol élvezni tudtuk végig egymás társaságát. Elgondolkodtam, vajon miért lehet ez a nap más, mint a többi. És akkor rájöttem, hogy aznap voltunk Kangán.
Azóta tudatosan figyelek rá, hogy vajon tényleg ez volt a titok. És rá kellett jönnöm, hogy igen. Azokon a napokon nyugodtabb vagyok, így a gyerekeim is nyugodtabbak. Éljen a Kanga!

Regina, Sanyi és Réka

2017. február 18., szombat

Szeretünk Kangára járni

Szeretünk Kangára járni, mert jó a társaság, letornázzuk a heti feszültséget.
Köszönöm Ági barátnémnak, hogy rávett anno, hogy nézzük meg a nyílt napot!😍


2017. február 13., hétfő

"A Kanga órák a heti programunk fix részévé váltak" Rebeka és Anna

Már korábban is hallottam a Kangáról kedves ismerősöm, Minczér Mariann facebook oldalán keresztül és már pocakosan elkezdtem keresgélni, hogy milyen lehetőségek vannak babás tornára. Örömmel láttam, hogy a közelünkben a XI. kerületben is van ilyen lehetőség. Jelentkeztünk is a nyílt órára az akkor 2,5 hónapos Rebekával, aki az első alkalmat végigaludta kendőben így az óra felén csak szemlélődő voltam, de így is nagyon megtetszett. 

Elég nagy kihívás volt a még pici baba folyton változó napközbeni alvási szokásai ellenére időre megérkezni, de valahogy mindig igyekeztem "kicselezni", hogy úgy jöjjön ki az alvása, hogy részt tudjunk venni az órán.

Azóta már 5,5 hónapos "nagylány", aki imádja az órákat, ott mindig jókedvű, érdeklődéssel figyeli a nagyobb gyerekeket és az óra második felében pedig jókat alszik :)

Nekem azóta már majdnem sikerült visszatérni a terhesség előtti súlyomhoz és a szétnyílt hasizmom is sokat javult. A Kanga órák a heti programunk fix részévé váltak. Ha fáradtan is kelek fel reggel egy sokszor ébredős éjszaka után, a Kanga óra alatt és után semmi fáradtságot nem érzek, a jó zenék és a hangulat felpörget. Jó érzés hétről hétre találkozni a többi Anyukával és babáikkal, látni a többi gyerkőcöt is ahogy egyre ügyesebbek, és jó találkozni, beszélgetni a már ismerős Anyukákkal is!


Rebeka és Anna, Budapest XI.






2017. február 6., hétfő

Let's Kanga! - Anett és domi

Anett vagyok a 6 hónapos Dominik anyukája. Egy hónapja kezdtünk el Kangázni, amikor meguntam, hogy nem férek bele a farmerjaimba :-(
Nemcsak azért élvezzük mindketten, mert átmozgat és jók a zenék, mindeközben Domi hatalmasat alszik az edzés második felében, hanem mert szuper a társaság is és jókat beszélgetünk. :-) Andi nagyon figyel mindenkire, külön rám is, mivel csak most kezdtünk.
Apa is nagyon támogató, látja rajtunk mennyire feldobva jövünk haza mindig Kanga után és azt is, hogy mennyire várjuk a Kanga napot. 
Másoknak is jó szívvel ajánlom én csak azt bánom, hogy nem kezdtünk még hamarabb! 

Let's Kanga! #kangatraining

Üdvözlettel:
Z. Tóth Anett

2017. január 22., vasárnap

"Már az első alkalommal tudtam, hogy nagyon jó ötlet volt. " Anita története

Először 2016  nyarán hallottam a kangatrainingről. Gyakori hát és egyéb mozgásszervi fájdalmaim miatt kerestem rá a neten, hogy mégis mit és hogyan mozoghatnék ami jó nekem, jó a babámnak és persze Apának is. Olyan mozgásformát kerestem ami átfogó, nem árt a rectus diastasisomnak, kicsit szocializálódhatunk is, élvezhetjük hasonló anyukák és babák társaságát (megelőzve az "elsárkányosodást" 😄) Október 1-én találkoztam Horváth-Huber Timivel Kiskőrösön, ahol Tőkés Renáta tartott előadást a rectus diastasisról. Ott döntöttem el, hogy mindenképp tennem kell az egészségemért. Így elkezdtünk Timihez járni kangázni. Már az első alkalommal tudtam, hogy nagyon jó ötlet volt. Vidáman, mosolyogva (jól leizzadva) telt az első óra. Dávid, aki akkor volt 7,5 hónapos nagyon élvezte, és én is. Haza úton be sem állt a szám, úgy meséltem Apának, mit csináltunk, hogy csináltuk és hű meg haaaa... 😄. 
Alig vártam a következőt! És ez mai napig így van. Imádjuk és nagyon nagyon köszönjük Nektek!

Kissné Szücs Anita, Kiskőrösről.

2017. január 12., csütörtök

"Testi, lelki feltöltődés a szürke hétköznapokban anyának és babának" Eszter és Léna baba


Jelenleg mi egy igen pici faluban élünk Veszprémtől 47 km-re, ami eléggé megnehezíti a mindennapi életünket egy kisbabával. Igyekeztem nem elkeseredni és megtalálni a megoldást, mert tudtam, hogy nekem is és a babának is szüksége van a kikapcsolódásra, a társaságra és mozgásra. Mindig az életem része volt a sport és a szülés után szörnyű volt tükörbe néznem. 

Ekkor jött Anita barátnőm javaslata - aki azóta már kangatarainer -, hogy próbáljunk meg bejárni egy-egy alkalommal Kangázni Veszprémbe, ami után náluk megpihenhetünk. Szerencsére a párom Veszprémben dolgozik (lányom születéséig egy helyen dolgoztunk), így a beutazás adott volt. Először féltem, hogy Léna baba hogyan fogja bírni az egész naposra sikeredő programot. Reggel 7-kor elindulunk, a munkahelyen megreggelizünk és elindulunk Kangázni, ami – jogosítvány hiányában - gyalog a munkahelyünktől körülbelül 35 perc van. A Kanga után egy kis játék Anitáéknál, majd vissza a munkahelyre és délután 4-kor haza. 

Szerencsére minden nagyon jól alakult és alakul a mai napig. A munkahelyen nagyon örülnek annak, hogy Léna baba kis fényt hoz a gyakran szürke hétköznapokba. Kollégáim alig várják, hogy megérkezzünk Léna babával. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy mi otthonosan érezzük magunkat az ott töltött napon. A párom irodája szinte már babaszoba lett.:) A 35 perc séta egy nagyszerű bemelegítő, a Kanga pedig nekem nagyon kellemes mozgás és szuper kikapcsolódás a többi anyukával. Emellett pedig Lénának is nagyon jót tesz,hogy gyerekek között van, és láthatóan nagyon szereti az aktív kikapcsolódás ezen formáját. Mindezeken felül a férjem is nagyon örül a Veszprémben töltött közös napunknak, hiszen többet láthatja a családját, még akkor is, ha ez csak a közös utazásra és ebédekre korlátozódik.

Ezeken túl nagyon jó érzés, hogy az alakom kezd újra formába lendülni, nagyobb az állóképességem. Örülök, hogy az én életemnek mára már elválaszthatatlan részét képzi a Kanga, mert így nem ugrottam vissza hirtelen a régi, általam megszokott mozgásformához és nem okoztam azzal kárt magamnak.

Reni nélkül talán soha nem tudtam volna meg, hogy rectus diastasisom van (inkább már csak volt), megtanultam helyesen hasizomgyakorlatokat végezni, odafigyelek a gátizom erősítésre, a helyes testtartásra, és még sorolhatnám, hogy mi mindent köszönhetek neki.

Szóval, ha egy mondatban kellene leírnom, hogy mit jelent nekünk most a Kanga, akkor ez lenne az: testi, lelki feltöltődés a szürke hétköznapokban anyának és babának!

Let's Kanga!

Eszter és Léna