Az én kangatörténetem egy bő évvel ezelőtt kezdődött.
Az interneten láttam meg a hirdetést a Kanga edzésről. Mivel volt itthon két hordozó eszközöm, szeretek mozogni, illetve szívesen ismerkedtem volna más édesanyákkal, nem volt kérdés, hogy kipróbálom-e. Flehívtam a trainert, Gregus-Petroczki Dórit, hogy bejelentkezzek az órára. Mondtam, hogy van egy kölcsön kapott hosszú kendőm, illetve egy ajándékba kapott kengurum. A válasza az volt, hogy a kendőt vigyem magammal, a kenguru nem lesz erre alkalmas. Ekkor még nem értettem miért... Az első órán megismertem a helyes hordozás alapjait, amikor Dóri felkötötte a lányomat, Zsófit kendőbe. Az edzésen kellemesen megizzadtunk Zsófival, aki eközben szuper jót szunyókált, nagyon jó érzés volt. Itt dőlt el bennem, hogy hordozni szeretnék. Elkezdtem olvasgatni a témában, és Dórit kérdezgettem, hogy: "Komolyan van olyan, hogy valaki egyedül felköti a hátára a gyermekét?!?! Az lehetetlen..." De mivel válaszul azt kaptam, hogy nem kivitelezhetetlen dolog, addig nem nyugodtam, míg én magam is meg nem tanultam.
Nagyon jól éreztem magam az órákon, kikapcsolódtam, kimozdultunk Zsófival a négy fal közül, találkoztam és beszélgettem más anyukákkal, és természetesen jól átmozgattam minden porcikámat.
Mivel Dóri várandós lett második babájával, egy időre be kellett fejeznie az edzést.
De a legfontosabb, amit a Kangától kaptam, megmaradt. Számomra a Kanga elsősorban a hordozás szeretetét, a kötődő nevelést adta.
Noémi és Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése