Leendő Kanga Anyuka és Kanga-baba története :-)

Szia! Lehet, hogy furcsán fog hangzani a történetem, de gondoltam, szerencsét próbálok. Még soha nem voltam kanga-tréningen, de már nagyon várom az első alkalmat. A fiaim úszásoktatója januárban indítja a nyíregyházi foglalkozásokat. Mindkét fiam igazi hurcibaba. Marcit még másfél évesen is hordoztam, Milán pedig most hat hónapos és rugalmas kendőben csüng rajtam. 

A két fiú között 23 hónap van. Születésük előtt aktívan sportoltam. Futottam és kerékpároztam. Marci születése után próbálkoztam egy másik babás mozgásos programmal (név törölve - TR) de nem volt valami nagy élmény! Aztán újra futni kezdtem, de csak úgy, hogy a férjem közben ott sétált Marcimmal. 

Majd jött Milán és újra abbahagytam minden sportot. Most jelentős pocakra tettem szert és már a környékén sincs a versenyformám. De Milán miatt megérte. Imádom mindkét kis gézengúzomat. De egyre jobban érzem, hogy ideje lenne megmozdulni. Egyetlen nadrágom van, amit fel tudok venni utcára, a többi melegítő vagy leggings. 

A kangát úgy várom, mint egy szuper lehetőséget arra, hogy kicsikémmel együtt jót mulassunk, miközben anya Újra szépen formába lendül. 

Apa pedig újra összerakhatja majd a biciklimet, hogy nyáron együtt kirándulhasson a család!

Vácz Gyüre Rita, Nyíregyháza

...az a sok szeretet, amit az órákon az Anyukáktól és Babáiktól kapok... - Emese

Hogy miért is a Kanga? ;)

Az én történetem úgy kezdődött, hogy a 3 tündéri lányom születése után, lassan 7 otthon töltött évvel a hátam mögött jó ideje motoszkált az agyamban, hogy hogyan is tovább, ha vége ezeknek a különleges és gyönyörű babázós éveknek. Kicsit már kétségbeesve törtem a fejem, hogy mihez is fogok kezdeni. Egy rövid meditáció után leültem a gép elé és bogarászni kezdtem a neten. Egyszer csak beugrott egy kép Renivel és a hirdetéssel, melyen éreztem, nekem szól! „Légy Te is Kanga-tréner! ”Húú mondom mi is ez? Utána olvastam és rögtön megtetszett! Levelezésbe kezdtem Renivel és megkaptam a tájékoztató infókat! Az eszem megálljt parancsolt, hogy nehogy beleugorjak valamibe, amiről igazából azt sem tudom mi, bár nagyon tetszik! 

Veszprémben Reninél épp volt egy nyílt óra, melyre bejelentkeztem és barátnőmet beszervezve lányainkkal leautóztunk, hogy kipróbáljuk! Néhányan furcsállották, hogy Veszprémig megyünk tornázni, de én belül tudtam és éreztem, hogy jó az irány! :-)

Az óra után nagyon jó érzés fogott el! Jól éreztem magam, kellemesen elfáradtam, olyan izmokat éreztem meg magamon, melyekről régen nem vettem tudomást és rettentő örömmel töltött el, hogy mindezt úgy, hogy a lányomat nem kellett másra bíznom!

Jelentkeztem a tréner képzésre és elindult a Kanga irány az életemben! Miután egy szuper képzésen résztvettem, (mely minden, de tényleg minden szempontból tanulságos volt számomra) levizsgáztam és belevágtam Budapesten a Kanga-tréning órák tartásába.

Hatalmas volt a lelkesedésem és észrevettem, hogy egyre jobban imádom a Kangát! 

A mozgás, plusz az a sok szeretet, amit az órákon az Anyukáktól és Babáiktól kapok, még a szürkének induló napjaimat is bearanyozzák! 

Nagy örömmel tölt el, hogy látom az Anyukák is mennyire jól érzik magukat és mennyire jól összeszokott kis társaságok, barátságok alakulnak ki az órákon. A jó hangulat és vidámság mellett pedig keményen edzünk és formáljuk magunkat! Sok Anyuka (úgy ahogy én is az elején) meglepődik, mikor megtudja, hogy nem mindegy milyen gyakorlatokkal kezdünk neki az edzésnek a gyermekágy után!

Legnagyobb örömöm mégis az, mikor 3 lányomat látom, hogy csak úgy „játszásból” Kangázni kezdenek! :-)

Mosolyogva és meghatottan figyelem, hogy a szülői példa mennyire ragadós. Mindeközben rettentő hálás vagyok Reninek, a Sorsnak, az Életnek, hogy sikerült egy olyan jó dologra rátalálnom, egy olyan jó dolgot megtanulnom, mellyel csak segíthetek a jövőben Lányaimnak és más Anyukáknak is!

A Kangával a mindennapjaim részévé vált a mozgás. A Kangával megtaláltam az egyensúlyt az életemben, az egyensúlyt a munka és a Család közt! A Kangával nagyon sok mindent kaptam, sok mindent adok és egyszerűen, röviden: IMÁDOM!

Dajka Emese, Budapest

Tudjátok, mi az a Kanga? Az nagyon izgi hely: vannak a babák, aki nyugodtan jönnek-mennek ... Mária és Kamilla

Sziasztok!

Kamilla vagyok. Mit is kell tudni rólam? Háát… pici vagyok, nagyon kíváncsi, épp mostanában fedezem föl a lakást, meg a tesóm játékait. Vele szeretek a legjobban játszani, vagy Apuval… ezen még gondolkoznom kell. Ha pedig a sok játékban, hancúrozásban elfáradok, Anyánál szoktam pihenni, ott érzem magam a legnagyobb biztonságban. Anya azt mondta rám egyszer, hogy „tapadókorongos”, de ezt egy cseppet sem bánom, mert tudom, ő is szereti, ha hozzábújok. Mi sétálni is így szoktunk, Anya belebújtat a kendőbe, a fejembe húzza a sapkát (azt nagyon nem szeretem), aztán felvesszük a közös kabátunkat. Így Anya tudja fogni a tesóm kezét is, de többnyire fut utána. Ha nagy leszek, én is úgy akarok szaladni, mint a tesóm, de ahhoz még sokat kell tornáznom. Apropó! Torna. Anya azt mesélte, hogy amikor én még „az ejtőernyőmet készítgettem”, ő esténként szokott tornázni. Mostanában erre szerintem nincs ideje, hiszen nekem este is sokszor hozzá kell bújnom, hogy jól érezzem magam a bőrömben, ezért 2 óránként fölkelek, hogy ellenőrizzem, a közelben van-e. De Anya nem bosszankodik ám emiatt, mert tényleg szereti, ha hozzábújok. A tornát sem kell nélkülöznie, mert szívesen elkísérem Kangára. 

Tudjátok, mi az a Kanga? Az nagyon izgi hely: vannak a babák, aki nyugodtan jönnek-mennek (kúsznak-másznak) a teremben, játékokat csereberélnek, vizes palackokat, táskákat ( J ) hurcibálnak a terem különböző sarkaiba, beszélgetnek, és segítenek az anyukáiknak tornázni. 

Mert ugye vannak az anyukák is, akiknek segíteni kell ám. Ellenőrizni kell őket folyton, hogy szépen végzik-e a gyakorlatot, elég szélesen mosolyognak-e. Mert Anya szeret jó alaposan elfáradni, ha tornázik.

A néni pedig, aki az anyukákat tornáztatja, mindent meg is tesz ezért. A torna elején egy picit mindig táncolunk, vagyis mi, babák, hintázunk anyukáink karjában. Utána Anyuék a talajon tornáznak. Mi is ott vagyunk mellettük, de ha szeretnénk, arrébb is mehetünk, és akár egy másik anyukát is leellenőrizhetünk, hogy például szépen tartja-e a hátát a gyakorlat közben. Később pedig Anya betesz egy szuper kis hordozóba. 

Tudjátok, azelőtt én nem szerettem Anya hátán, csak ott elöl, úgy meg is tudott ölelni engem, de Kangán rájöttem, hogy hátul is egész jó. Ha nézelődni szeretnék, jól kilátok, és aludni is szuperül lehet Anya hátán. Így, amíg Anya tornázik, én általában szunyókálni szoktam, amíg véget nem ér ez edzés. Utána mindig jókedvem van, mert kipihent vagyok, és jó sokat hallgathattam Anya szívverését. Anya, alvás, jó zene, jó (baba)társaság, én ezért szeretem a Kangát. Anya pedig azért szereti, mert így nem kell otthon hagynia, ha tornázni szeretne, jó a(z) (anya)társaság, szereti a jó zenét, szereti, ha minden tagját jól átmozgatják, és szerintem azért is, mert nagyon szereti, ha hozzábújok. J

Bognárné Szabady Mária, Győr

"Ennek köszönhetem, hogy sikerült az első császármetszés után nagyon könnyen és szépen, természetes úton szülnöm" - Kriszti története

Első fiam születését követően találtam rá a Kanga-tréningre, mert éreztem, hogy nincs rendben a hasam: plöttyedt volt, laza, középen széles csíkkal. Sehol máshol nem találtam erről bővebb és hitelesebb infókat, csak itt.

Reni rám nézett, és megállapítottuk, hogy legalább 2.5 cm-es Rectus Diastasis-om van. A veszprémi nyílt edzés után már tudtam, hogy én erről többet szeretnék tudni. 

Elvégeztem az alapképzést is és itthon folyamatosan tornáztam a 2. babavárásom alatt is.

Úgy érzem, hogy nagyrészt ennek köszönhetem, hogy sikerült az első császármetszés után nagyon könnyen és szépen, természetes úton szülnöm második babámat, illetve azt, hogy a hasam már most teljesen visszahúzódott, és nagyon jó általános kondim van. 

Mintha nem is szültem volna.

A saját bőrömön tapasztalom, hogy ez tényleg működik. 

Köszi, Reni, hogy megvalósítottad Magyarországon a Kangatraining-et!

Gábor-Horváth Kriszti, Budapest

Andrea és Hanna története

KANGA STORY

Szeptemberbe kezdtük a kangát. Hetekig gondolkodtam azon, hogy belevágjak-e, és győzött a kíváncsiságom, no meg a majdnem 5 hónapos bezártságom. 

Úgy éreztem, hogy napról napra megy össze az agyam. Hetek óta a legjobb társaságom a postás meg az ebédhordó srác volt természetesen a férjem után. Nagyon vágytam már arra, hogy végre hasonló korú babával ellátott mamákkal találkozzak, beszélgessek, no meg jó zenékre mozogjak lelkiismeret-furdalás nélkül, mert hogy a baba is rajtam van, szóval nem tőle veszem el az időt!

Az első kanga órán nyugtáztam, hogy én vagyok a legöregebb, a legkövérebb, és túl régóta nem mozogtam semmit, így hát ügyelnem kellett arra is az elején, hogy azok a bizonyos fránya záróizmok a nagy erőlködéstől ne okozzanak semmilyen hanghatással járó kellemetlenséget. Aztán azon paráztam, hogy Dóri (a tréner) találjon rám való hordozót.

Mindezek a szorongások eltörpülnek Hanna lányom viselkedésétől, aki gyakorlatilag az első két óra felét végig üvöltötte. Hiába nyugtatgatott mindenki, hogy el fog múlni, megszokja stb.. 

Bennem csak dolgozott a kisördög, hogy miért az én lányomnak kell üvölteni? Tudom én, hogy teher alatt nő a pálma, de nem e lehetne, hogy nem én vagyok az a pálma, aki viszi ezt a terhet?

No és a gátizom gyakorlatok? Dóri, a kangatrénerünk egy aranyos báránykával mutatja, hogy mikor kell szorítani és lazítani. Lopva néztem körbe, hogy a többi anyukán látok e valami erőlködést, has- és farfeszítést, de semmi. Dóri, mint aki sejti a gondolatomat, vagy az is lehet, hogy leolvasta a tanácstalanságot az arcomról, egyből kisegített, hogy akkor csinálom jól, ha nem látszik kívülről semmi. 

Nem mondom az is átfutott az agyamon, hogyha ezt a szürreális képet kívülről látom, azaz hogy 8 hordozós anyuka véresen komolyan egy bárányka mozgását utánozza, biztosan halálra röhögöm magam.

Azóta eltelt egy kis idő. Nem lettem sem fiatalabb, sem sokkal soványabb, de Hanna és én is alig várjuk a heti két kanga órát. Már Hanna sem sír. Beállt a biológiai órája. Ő is végzi a talajtornát, majd pont annyit alszik, amennyit a kangában kell. Feldobódunk, megnyugszunk, jót beszélgetünk, segítünk egymásnak. Köszönöm neked Dóri, és kanga, mert nekünk ez a hét csúcspontja!

Hodács Andrea és Hanna, Szeged

"Komoly izommunka folyik, jó hangulatban, bulizós zenékre, sok-sok cukisággal fűszerezve" Panni története

Miért épp a Kanga?

Mert a nagy szerelem nem annyira kompatibilis a babával :)

Ha valakinek van egy olyan sportja, mozgásformája, sőt életmódja, ami meghatározza az életét, az tudja, hogy ezt pótolni, helyettesíteni nagyon nehéz.

Nyolc éves korom óta versenyszerűen Taekwon-do-zom (még mindig azt mondom, hogy Taekwon-do-zom, pedig már egy éve csak elvétve voltam néhány edzésen). 2014 áprilisában még Európa Bajnokságon vettem részt, majd utána egy héttel később megtudtuk, hogy "Gyümike" 9 hetes!

Ettől kezdve megváltozott minden. Amíg tudtam, ott voltam edzéseken, sportoltam, egészen a szülésig mozogtam. Persze körültekintően, nem kockáztatva Gyümike egészségét.

Ahogy Gyümikéből Benedek lett, hagytam a szervezetem regenerálódni. A 6 hetes kontroll után újra mozgásba lendültem. Persze csak visszafogottan.

De babával már nem ugyanaz. Az esti edzések eleve kiestek, és napközben sem könnyű nekiállni edzeni. Meg egyébként is, mit mozogjak? Aztán egyszer csak velem szembe jött Reni hirdetése: "Legyél Te is Kangatrainer!"

Már hallottam róla korábban is Reni által (mert hát a Taekwon-do vonalról ismerősök voltunk), de igazán nem tudtam, hogy mi fán terem ez az egész. Átrágtam magam a tájékoztató anyagokon, elmentem Emeséhez egy nyílt órára. Az nem volt kérdés, hogy tetszik-e, a kérdés az volt, hogy tudnám-e teljes odaadással, lendülettel csinálni.

A képzés szuper volt, a maradék kétségemet is eloszlatta. 

A Kanga-tréning átgondolt, tudatosan jól felépített, sokrétű. 

Tetőtől talpig átmozgat, és ami igazán meggyőző, hogy a nyílt óra után izomlázam volt! És mindezt az egészségre tekintettel, minden ártó gyakorlatot kerülve. (Itt jegyezném meg, hogy nem rövid sportolói múlttal is csináltam olyan gyakorlatokat, amikről a Kanga révén tudtam meg, hogy nem hogy jót tesznek, de még ártanak is szülés után.) 

Szóval, aki azt gondolná, hogy csak babás tötyögésről van szó, azt ki kell ábrándítanom. Ugyanis komoly izommunka folyik, jó hangulatban, bulizós zenékre, sok-sok cukisággal fűszerezve. 

A Kanga-tréning mindenkinek szól, újrakezdő sportolóknak, aktív és kevésbé aktív anyukáknak, és azoknak is, akik soha életükben nem mozogtak rendszeresen.

És mi az én tanulságom? Talán az, hogy az életünk ugyanazon területén több szerelmünk is lehet. És a szerelmek jól megférnek egymás mellett.

Tatorján Anna, Budapest

A kanga mindig jó! - Zsuzsi és Maja

- És, milyen volt a kanga? - kérdeztem egy hétfő este Kláritól.
- A kanga mindig jó! - válaszolta magától értetődően.

Ó igen, azok a hétfők! Imádtuk a hétfőket.

Már a babavárás alatt utánajártam, milyen lehetőségeim lesznek Majával kimozdulni. Pestről költöztem Veszprémbe, kutattam a baba-mama programok után. És meglepően sokat találtam. Sőt, kiderült, hogy a Kangatraining Magyarországon egyenesen innen indult! 

Alig vártam, hogy beálljon egyfajta napirend a babával (megjegyzem, nem is kellett volna erre várni - a kangán mindent lehet, szoptatni, tízóraiztatni, pelusozni, bármit, ahogy a babának jó), és máris intéztem a hivatalos telefont: 

- Jó napot kívánok, a Kangatrainingre szeretnék jelentkezni.

Reni nagyon kedvesen felvilágosított, hogy a honlapon keresztül hogy tehetem ezt meg, és mikor lesz a következő nyílt edzés, 8 férőhellyel. A következő lépés a barátnők értesítése volt:

- Jelentkezzetek gyorsan Ti is!

És ők jelentkeztek.

Február 23-a, hétfőre esett a nagy nap. Amikortól kangázunk. Mindhárman, kisebb kihagyásokkal hetente. Néha gyakrabban. És hogy vártuk mindig a hétfőket! Még úgy is, hogy a fél városon kellett átküzdenünk magunkat babakocsival. Mert ez volt a kanga-nap, és egyben a bandázós nap. Kanga után mindig átmentünk valamelyikünkhöz, és estig maradtunk.

Persze azért szóba álltunk másokkal is, és olyan ismeretségek születtek, amiknek nagyon örülök!

Emlékszem, az első alkalommal még listát írtam, mi mindent kell vinnem :) Aztán olyan természetes lett ez is, mint amilyen kangázni. Nem volt kérdés, hogy mindig megyünk. Hidegben, kánikulában, inkább-lustálkodnék napokon is.

És nem csak "sima" kanga van ám!

Van:

- Fotózkodós kanga: szuper fényképek készülnek!

- Nordic kanga: túrázás a friss levegőn, a gyönyörű Gulya-dombon!

- Babakocsis kanga: kellemes mozgás a csodaszép Séd-völgyben!

- PreKanga: ahová biztosan el fogok menni, ha majd várjuk a kistesót!

- KangaBurn: ahová biztosan el fogok menni, ha valaki vállalja addig a Maja-felügyeletet!

Lassan kinövünk a kangából. Maja még elnézelődik a hordozóban, de már nem alszik olyankor, és jobban szeret játszani, rohangálni. Sokszor Tomival repül-a-babáztam helyette, mert ő nem ért rá, fontos játszani-valója volt. Erre van nekünk az Anya-torna! Nem kell leváltanunk a jól bevált helyet, csapatot, mosolygós edzőt.

A kanga sokat változott, ahogy Maja nőtt: volt tökéletes társasági program, tökéletes altató, tökéletes anyai szív-melengető (mindig jut egy-két dicséret a babáknak, amitől nagyon büszkének lehet lenni), de egyvalami nem változik: a kanga mindig jó! <3

Szőke Zsuzsi, Veszprém