Jelenleg mi egy igen pici faluban élünk Veszprémtől 47 km-re, ami eléggé megnehezíti a mindennapi életünket egy kisbabával. Igyekeztem nem elkeseredni és megtalálni a megoldást, mert tudtam, hogy nekem is és a babának is szüksége van a kikapcsolódásra, a társaságra és mozgásra. Mindig az életem része volt a sport és a szülés után szörnyű volt tükörbe néznem.
Ekkor jött Anita barátnőm javaslata - aki azóta már kangatarainer -, hogy próbáljunk meg bejárni egy-egy alkalommal Kangázni Veszprémbe, ami után náluk megpihenhetünk. Szerencsére a párom Veszprémben dolgozik (lányom születéséig egy helyen dolgoztunk), így a beutazás adott volt. Először féltem, hogy Léna baba hogyan fogja bírni az egész naposra sikeredő programot. Reggel 7-kor elindulunk, a munkahelyen megreggelizünk és elindulunk Kangázni, ami – jogosítvány hiányában - gyalog a munkahelyünktől körülbelül 35 perc van. A Kanga után egy kis játék Anitáéknál, majd vissza a munkahelyre és délután 4-kor haza.
Szerencsére minden nagyon jól alakult és alakul a mai napig. A munkahelyen nagyon örülnek annak, hogy Léna baba kis fényt hoz a gyakran szürke hétköznapokba. Kollégáim alig várják, hogy megérkezzünk Léna babával. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy mi otthonosan érezzük magunkat az ott töltött napon. A párom irodája szinte már babaszoba lett.:) A 35 perc séta egy nagyszerű bemelegítő, a Kanga pedig nekem nagyon kellemes mozgás és szuper kikapcsolódás a többi anyukával. Emellett pedig Lénának is nagyon jót tesz,hogy gyerekek között van, és láthatóan nagyon szereti az aktív kikapcsolódás ezen formáját. Mindezeken felül a férjem is nagyon örül a Veszprémben töltött közös napunknak, hiszen többet láthatja a családját, még akkor is, ha ez csak a közös utazásra és ebédekre korlátozódik.
Ezeken túl nagyon jó érzés, hogy az alakom kezd újra formába lendülni, nagyobb az állóképességem. Örülök, hogy az én életemnek mára már elválaszthatatlan részét képzi a Kanga, mert így nem ugrottam vissza hirtelen a régi, általam megszokott mozgásformához és nem okoztam azzal kárt magamnak.
Reni nélkül talán soha nem tudtam volna meg, hogy rectus diastasisom van (inkább már csak volt), megtanultam helyesen hasizomgyakorlatokat végezni, odafigyelek a gátizom erősítésre, a helyes testtartásra, és még sorolhatnám, hogy mi mindent köszönhetek neki.
Szóval, ha egy mondatban kellene leírnom, hogy mit jelent nekünk most a Kanga, akkor ez lenne az: testi, lelki feltöltődés a szürke hétköznapokban anyának és babának!
Let's Kanga!
Eszter és Léna
