Évink a Kangatrainer képzésről

"Férfiasan" megvallva: magáról a Kangatrainingről életemben először 2016 januárjában olvastam. A Facebook-on többször szembe köszönt, hogy 1-2 ismerősöm kedveli a Kangatraining Magyarország Facebook oldalát. Kezdetben nem is tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, ám egyik nap amikor újra találkoztam ezzel az információval, rákattintottam az oldalra, onnan pedig tovább a honlapra.

Csak annyi merült fel bennem, hogy persze ez sincs itt a városban, hogy kipróbálhassam, pedig ezt biztosan szívesen csinálnám. Persze a Facebook oldalt kedveltem, így naponta sóvároghattam a Kangatraining után. Utólag visszagondolva annyira sors-szerű volt minden. Panaszkodtam férjemnek, édesanyámnak, hogy mit találtam, milyen jó lenne Kangatrainingre járni. Ők csak annyit kérdeztek, hogy biztos nincs a városban? Én persze durcásan pedzegettem, hogy nincs, mert miért is lenne az amit én szeretnék csinálni. Aztán nem sokra rá jött a bejegyzés, hogy Kangatrainer-képzés indul hamarosan. Természetesen mindenkivel megosztottam a hírt, de semmi nem történt. Egy beszélgetés alkalmával a férjemtől kérdeztem, hogy szerinte én tudnám ezt csinálni (fő az önbizalom)? Ő mindig, mindenben támogatott, és most sem volt ez másképp. Arra buzdított, hogy kérjek információt, és a továbbiakat megbeszéljük. Így történt :) Megtettem: jelentkeztem :)

Ettől kezdve az idő ólomlábakon járt. Alig bírtam kivárni, hogy eljöjjön a képzés napja. 

Olyan érzésem volt, mint amikor kislànyként a karácsonyt vártam a hőn áhított ajándék miatt. És végül megkaptam :)

Aztán amikor belecsaptunk az anatómiába kétségek közé kerültem. Kicsinek éreztem magam. Az első nap edzése után pedig azt gondoltam, hogy én ezt nem fogom tudni csinálni. Másnap újult erővel, még nagyobb elhatározással keltem ez a "csakazértis" volt :) Éljen az anatómia és a mozgás! A kezdeti káosz bennem szűnni kezdett, és tisztult minden: mit miért tanulunk, miért éppen abban az adott sorrendben.

Azt éreztem minden egyes nap végén, hogy egy baromira jól felépített képzésen vehetek részt. A többi lányon is pont ugyanezt láttam. Minden nap volt egy holtpont, ahol az volt érezhető, hogy ennyi, ne tovább, nem kell több infó! Aztán fogtad magad, és egy nagyon inspiráló részt vezettél fel. Az egyik legemlékezetesebb számomra az volt, amikor a marketingről beszéltél. Ez megint akkora löketett adott, hogy kitartott az ötödik nap végéig. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen hamar elrepült. Bármikor újra mennék :)

Aztán a képzés után egy héttel, amikor már javában vizsgalázban égtünk a lányokkal, a vizsgakérdések kidolgozása közben megint elfogott a "nekem ez nem fog menni" érzés. Olyan soknak tartottam a tudásanyagot, a vizsgákat, kevésnek az időt. Azt hittem lehetetlen ennyi mindent megtanulni, tudni (hiába van már mögöttem tucatnyi vizsga).

Aztán ahogy belevágtam a vizsgákba, még tisztább lett a kép: mindent többször kérsz számon, több formában :) Mosolyogtam. Tetszett. Nagyon tetszett.

Ez egy hihetetlenül jól felépített képzés, egy fantasztikusan elhivatott oktatóval. Ehhez szívből gratulálok! Én jóval többet kapok/nyerek az oklevéllel, mint egy képesítés, szakma. Megkaptam a "Kanga-életérzést", és ezt Neked is köszönhetem Reni. Hát KÖSZÖNÖM! :)

Ferenczi-Juhász Éva

Dunaújváros