A kisfiam épp a héten lesz egy éves. A Kangáról nem sokkal az ő születése előtt hallottam először Weisz-Kovács Anditól. Nagyon örültem neki, hogy Andi épp a kisfiam születése előtt lett Kanga oktató Debrecenben, és már akkor eldöntöttem, hogy ezt a mozgásformát mindenképp ki fogjuk próbálni. Nagyon sajnáltam, hogy az első nyílt órán még picurka volt a Kangához, de két hónapos korában a második debreceni nyílt órára elmentünk, hogy kipróbáljuk mi is a Kangavarázst.:)
Mondanom sem kell, hogy nagyon megszerettük, és azóta is szorgalmasan járunk kangázni. Óra előtt és közben kisfiam cimborázik a többi hasonló korú babával, nagyon érdeklődő, jót tesz neki, hogy hasonló korú babókkal találkozik. Annyira jó érzés látni, ahogy a sok cuki babó kúszik-mászik, és játszik egymással vagy épp egymás mellett. Ez az első közösség, ahova járunk, úgy gondolom, hogy a szocializáció szempontjából is nagyon fontos, hogy nem csak anyával és apával találkozik, hanem más hasonló korú gyerekekkel is. A kangás napokon az altatás sem jelent problémát, hiszen jókat alszik a hátamon, miközben én kangázom. Általában úgy érünk haza az óráról, hogy ő kipihent és jókedvű, én pedig kellemesen fáradt vagyok.
Nagyon jó érzés kimozdulni a négy fal közül, és közben találkozni a többi anyukával, jól esik beszélgetni velük, tapasztalatokat cserélni, hiszen szinte mindannyian hasonló élethelyzetben vagyunk. Na és persze maga az edzés is hihetetlen energiákat ad, nagyon pozitív, mosolygós hangulatban, vidáman telik az egész. Ha épp az óra előtt fáradt és rosszkedvű is voltam egy esetleges több ébredéses éjszaka után, az óra után mindig vidáman megyek haza.:)
Üdv,
Csilla és Nándi Debrecenből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése