"Nagyon tetszett, hogy Móni odafigyelt rám, mint kezdőre, hogy ne terheljem túl a testem"

Nemrég költöztünk el egy másik faluba, Liza már éppen ide született. Nem igazán voltak ismerőseim, de Zsuzsi, egy másik anyuka, enyémhez hasonló korú lánykával elcsábított, hogy próbáljam ki a Kangát. Ekkor múlt 2 hónapos a babám, épp kezdtem vele kimozdulgatni otthonról, ezért nagyon örültem, hogy pár órára közösségbe cseppenhetek. Bevallom, nem tudtam sok mindent a tornáról, csak annyit, hogy mehetünk együtt a babával, és hogy evésre, tisztába tételre lesz idő/lehetőség - nekem ennyi elég is volt. Sopronban volt az óra, Móni vezényletével, aki először is megnézte a hasfalam állapotát, és amit én nem is sejtettem, 1,5 cm-es rectus diastasis-em volt. A célom a tornával egy kis mozgás, kikapcsolódás, szocializálódás volt, de nagyon örültem, hogy segíthetem a terhesség okozta elváltozások mihamarabbi visszaalakulását (külön örültem a gátizomtornás résznek) Nagyon tetszett, hogy Móni odafigyelt rám, mint kezdőre, hogy ne terheljem túl a testem. Én, aki egyébként jó erőnlétben voltam -a terhesség alatt is tornáztam, sokáig dolgoztam, a 6 hetet sem bírtam ki fekve-, szembesülnöm kellett azzal, hogy bizony, az izmaim kimentek a formájukból, szükség van a speciális gyakorlatokra. Sok segítséget kaptam babám hordozásához is, Liza ekkor került először hordozóba. Móni odafigyelt, hogy korának megfelelő típust kapja és szakszerűen segített a felkötésben. Szuper érzés volt, amikor az első órán már pár gyakorlat után elszunnyadt Liza és átölelhettem, miközben edzettem. Nagyon szimpatikus a közösség is, egymás babájára figyelve, a másiknak segítséget nyújtva telnek az órák és hétről-hétre csodálkozunk a gyerekek fejlődésén.

Let’s Kanga!

Boros Ágnes és Liza, Sopron