"Férjem rám "parancsolt", hogy ne totojázzak már tovább, annyit mondogatom, induljunk végre" Kinga és Lina

Kedves Renka!

Lina lánykámmal lassan egy éve járunk hozzád.

Hogy is kezdődött...

Szerintem nálam lustább nőszemély nem igazán van a világon. Szeretek/szerettem elbújni a fotel mélyén egy könyvet olvasva vagy filmet nézni pattogatott kukoricával a kezemben... Nagyon nehezen veszem rá magam a mozgásra, de mikor végre erőt veszek magamon, nehezen is állok le vele.

Mikor a lányom megszületett, a férjem volt itt segítségnek (mindkettőnk családja viszonylag messze él), azonban neki is vissza kellett menni dolgozni, így egyedül maradtunk, mi lányok itthon. Az elején ez még nem zavart, az új élethelyzet, egymás megismerése minden időmet és energiámat lekötötte.

Aztán jött az első közös karácsony. Amit Lina első betegsége előzött meg. Lelkileg nagyon megviselt. Csak nehezen tudtam túltenni magam rajta. És ehhez kellett egy kis segítség, ami a legjobb helyről jött.

Már régóta szemeztem a Kangával, de odáztam a jelentkezést, mondván, hogy Lina még túl kicsi... Aztán férjem januárban rám "parancsolt", hogy ne totojázzak már tovább, annyit mondogatom, induljunk végre. Megadta a kezdőlökést.

És eljöttünk hozzád:

Fantasztikus volt és fantasztikus azóta is!

Lina az első órán végig csiripelt, skubizott, ahogy azóta mindig... A kedvence még mindig a Repülababa, bár egy ideje már nem kurjongatja végig.

Imádjuk mindketten! 

Sajnos notorius késő vagyok, de Kangára mindig pontosan érkezünk. Már kedd este készülök, jajjdejóholnapKANGA! Szuper csapat jött össze, privát is össze-összejárunk. Hasonló korú lánykák és kispasik, akik frankón eljátszanak együtt, míg mi, anyukák beszélgethetünk, tapasztalatokat-tanácsokat-ötleteket cserélünk.

A legnagyobb bizonyosságot akkor szereztem, hogy a lehető legjobb helyen járunk, amikor a két hetes nyáriszünet utáni első órára mentünk. Ahogy Lina meglátta az ismerős bejáratot, hangosan sikongatni és integetni kezdett örömében! :-)

Lina most sajnos megint beteg... Azzal biztatom, hogy gyógyuljon meg hamar, hogy újra mehessünk Renkához tánci-táncizni.

És decemberben a Családi KANGÁN végre apa is meglátja és talán megtapasztalja, milyen jót is tett velünk.

Nagyon szépen köszönjük Renka!

Nagyon szépen köszönjük Kangatársak!

Puszi,

Lina és Weinecker-Balázs Kinga

Ui.: köszönjük, de ha nekünk kedvezne a szerencse, szeretnénk elcserélni a Manducát esetleg egy Kanga DVD-re... ;-)

Kangatraining bemutató és FlashMob a Womanity Fesztiválon

Ott voltunk Magyarország legnagyobb női fesztiválján, amit a Womanity Magazin szervezett. Kis összefoglalás, ha lemaradtatok róla idén, és kedvcsináló, hogy jövőre csatlakozzatok :-)

A Millenárison megrendezett fesztiválon a 2 helyszínen folyamatosan pörgő színvonalasnál színvonalasabb előadások mellett női-családi márkák közel 80 standnál kínáltál szolgáltatásaikat egész nap. Csupa egészség és szépség, csupa női dolog. 

A babahordozás sem maradhatott ki természetesen, rajtunk kívül hűséges partnerünk, a Magyarinda is bemutatkozott :-)

A megnyitó után a WorkShop teremben a Kangatraining bemutató edzéssel kezdtünk, nagyon jól sikerült 20 perces edzés volt :-)

Az előadások között Béres Alexandra is rávezette az érdeklődőket a mozgás örömére, elmondta, hogy mi a titok, hogy találj magadnak időt. Számold ki, hány percet töltesz egy nap tévé nézéssel, internetezéssel, közösségi oldalakon való böngészéssel? Ebből 20-30 percet ha össze gyűjtenél, talán pont a mozgásra, az egészségedre tudnád szánni ezt az időt. Az egészséges táplálkozás alapjairól, a szükséges és egészséges edzés szabályairól is hallhattunk. Elmondta, hogy a mai női felnőtt lakosság 67 %-a (!) túlsúlyos! És minden 4. gyermek duci! Hát ha másért nem, 

a példamutatás miatt is mozognunk kell :-)

De mi Kangások, ezt már tudjuk, ugye? :-)

Jakupcsek Gabriella vezetésével is hallhattunk egy érdekes és elgondolkodtató beszélgetést, de Szendi Gábor is komoly és tanulságos előadást tartott.

Rajtuk kívül is volt még sok-sok érdekes előadás, és bemutató, a Womanity FaceBook oldalán biztosan megtaláljátok a fényképes beszámolót majd! 

Ez után pedig jött a FlashMob - a Női sokoldalúságért :-) Legnagyobb örömömre a székek között is álltak fel lelkes és mozogni vágyó nők, voltunk ott babával és baba nélkül, csinosan öltözve és sport ruhában is - megmutattuk, milyen sokoldalú a NŐ.

Nézd meg videós összefoglalónkat :-) és jövőre csatlakozz Te is!

"Ez egy igazi varázstorna, ahol én vagyok a varázsló" - Andi, a legújabb Kanga-trénerünk :-)

"Varázstorna"

Immár negyedik éve vagyok itthon két tüneményes baba édesanyjaként. Világ életemben sportoltam, táncoltam, és az anyasággal valóra vált kisgyermekkori álmom. Egy nap a barátnőm felhívott, és azt mondta, hogy talált valamit, ami igazán hozzám illik. Ez volt a Kangatraining. Attól kezdve a gondolataim máshol sem jártak, a családom minden tagja elkötelezetten támogatott, és belevágtam. A férjem a képzés óta viseli a Kangás rózsaszín karkötőmet, az összes kisbabás barátnőm már előre bejelentkezett a leendő óráimra. A kislányom magától hozza a Manducámat és mászik a hátamra, közben lelkesen hajtogatja, hogy "tánci, tánci".

Ez egy új életérzés, egy fantasztikus dolog, hiszen a legkedvesebb kincseinkkel csinosodhatunk, kapcsolódhatunk ki, úgy, hogy közben mindenki boldog, elégedett és jól érzi magát. 

Úgy érzem, hogy felnőttkori álmomat is valóra válthatom azzal, hogy Kangatréner lehetek, mert imádom a babákat, a mozgást, és rengeteg Anyukának, Kismamának lesz módom segíteni. 

Azt hiszem eddigi legnagyobb elismerésem a barátnőmtől kaptam, aki 2 hónapos kislányával kipróbálta a Kangát - még csak a nappalinkban, mert a vizsgára készültem :) -, és azt mondta, hogy 

 ez egy igazi varázstorna, ahol én vagyok a varázsló!

Mától hivatalosan is "varázsló" vagyok, a sikeres vizsgáknak köszönhetően!

Indulhat a varázslat! :)

Köszönöm Reni!!!!!!!! :)

Weisz-Kovács Andi, Kangatréner, Debrecen

"Velük otthon vagyok" - Marina verse :-)

Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak a Kanga mit jelent, 

nekem kedvencem itt e mozgással teli kis program, messze ringó bulis korom világa.

Belőle merítem én, mindennapos jókedvemet,

s remélem sokáig élvezhetem is ezt.

Velük otthon vagyok. S ha néha lábamba görcs szalad, 

tudom, hogy együtt könnyebb lesz egy perc alatt.

Ki internetről olvassa a történeteket, annak semmitmondó a tánc,

s nem tudja, milyen fáradtságos is az egyensúlyozás.

Annak mit rejt-e kép? Rogyi pózt s vad csapást?

De nékem erőt, örömöt, Marcit, sok kedves anyát.

Az képeket lát, s mozdulatokat,

míg én tornázót is, ki önmagáért hajt,

mosolyt, kacajt, jókedvet és gyereket.

És ott a Marci ♡, a szerelmünk zàloga, 

aki gyorsan elalszik ha batyuban hátul van.

Hisz kangások vagyunk mi, mind hasonlóképp,

s tudjuk mi következik, mikor és mikép.

Nagy nyereményed sorsold ránk Kangatréner!

Dr. Vass Marina, Szeged

"Olyan lehetőségeket keresek, amivel a magam ura lehetek" - Anita története

Vállalkozó anyukaként mindig azon töröm a fejemet, hogyan tudnék még több lábon állni, hogyan tudnám úgy beosztani az időmet, hogy jusson munkára is, szórakozásra is, de elsősorban a családra. 

Babaúszás oktatóként sokszor találkozom a kérdéssel: hová lehet menni babával együtt edzeni, nem ismerek-e olyan helyet, ahol biztonságban tudhatja anyuka a picurkáját, míg ő kicsit magával is törődik. Egészen véletlenül került elém a szeptemberi kihelyezett képzés posztja a Facebookon. Elkezdtem olvasgatni és azonnal jött a szikra! Ilyen még nincs erre és hányan kérdezték már csak tőlem! Nosza, azonnal írtam is érdeklődésképpen, de már akkor eldöntöttem, hogy ezt nem hagyhatom veszni, ez is az én világom, ahogy a babaúszás is. 

Válófélben vagyunk, két kicsi gyerekkel a puttonyomban olyan lehetőségeket keresek, amivel a magam ura lehetek. 

Az eddigi imádott munkám nagyszerű megkoronázása lesz a Kangatraining.

Amint sikerültek a vizsgák, beszerzem a szükséges kellékeket és elindulhatnak a saját csoportjaim. 

Hajrá Nyíregyháza, hajrá Kangatraining! ;) 

Üdvözlettel:


Tóth Anita, Nyíregyháza
Óperencia Babaúszás ÉS leendő Kanga-tréner :-)
http://www.operenciababauszas.hu

Kanga élmény versbe szedve :-)

Hédi babát várva,

Kendőt hajkurászva

Szerelembe estem:

Didymosra leltem

Milyen fajtát kérjek?

Néztem a sok képet...

Szemem egy kengurusra tévedt

Melyről írtak sok jót, s szépet​

Megrendeltük másnap,

S mire megjött, már csak

Pár nap telt el, 

S jött az a reggel,

Mikor Hédi bent megunta, 

És a kis fejét kidugta.

Teltek-múltak a hetek,

Hédikém cseperedett,

S én is jobban lettem -

Hordozásba kezdtem

De nagyon fájt a térdem,

És már előre féltem:

Kisbabámat hogy fogom 

Majd vinni így a hátamon?

Futni biztosan nem tudok

De vajon mit sportolhatok?

És elvesztett alakom 

Visszanyerni hogy fogom?

Jött az ötlet: tényleg!

A kendőn ott a lényeg:

Kangamama és a baba

Együtt járnak mindenhova

Olvasom a kendőszélen

Kangatraining? Ez kell nékem!

Vajon merre találom?

Honlapukon meglátom

Biztosan csak jó messze...

Mennünk kéne Budapestre...

Várpalotán is járhatok?

Ablakunkból ráláthatok! :D

Egyből írtam Krisztának

Két hónapos babámnak

És nekem is jót tenne,

Ha csapatába bevenne

Csütörtökön 10-re mentünk,

S minden héttel nőtt a kedvünk.

Hédi baba alig várja,

Hogy felkösse anyukája,

És együtt mehessenek,

Még szebbek lehessenek

Azóta már nem fáj térdem,

Szebb a hasam, és a férjem

Hétről-hétre mondogatja:

"Milyen csinos édesanya!"

Hédi mosollyal nyugtázza

Egyre fittebb anyukája :)

Ü​zenem a kismamáknak

Kik tetszeni akarnak apának:

Kismamaként sem kell

Otthon ülni minden reggel

Kangára ha eljártok

Szuper popót formáltok! 

ui:

A​pa is szívesen hordozna

De kendőmet kötni nem tudja

Ezért is nagyon örülnénk

Ha a Manducát mi nyernénk :)

​Tóthné ​Szűcs Eszter, Várpalota

A leendő Kanga-tréner, Ági Kanga-élménye

Ágiról elöljáróban annyit mondanék, hogy egészen Palma de Mallorca-ról utazott haza megtanulni a Kanga-trénerség csínját-bínját :-)

"Még nem tartok Kangát, de már most ez az 5 nap képzés rengeteget adott! Egy olyan csapatot, akikkel hihetetlen módon összekovácsolódtunk! Nem telik el olyan nap, hogy ne beszéljünk egymással! Azt veszem észre, hogy bárkinek, bármilyen kérdése, problémája van... nem az anyóstól, barátnőtől...stb. kérdez, hanem hozzánk fordul! 

Tök jó, hogy itt vannak a csajok, akikkel őszinte lehetsz, és ők szívvel segítenek! Nekem ezt adta elsősorban! Már ezért megérte! Alig varom, hogy órát tarthassak, és amellett, hogy edzem az anyukákat, a segítségükre legyek abban, hogy a tanítványaim, az anyukák is egy ilyen jó csapatra találjanak! 

Jó érzés részt venni benne!

U.i:a hordozóban végre elalvó (amúgy nagyon energikus) gyerek sem hátrány! :-) "

Horváth Ági,  Palma de Mallorca

Zsebibaba levele

Miért a Kanga?

Nálunk ez nem volt kérdés. A babánk nemét nem akartuk tudni, meglepetésnek szántuk magunknak. Valahogyan mégis szólítani kellett a pocaklakót, így lett Zsebibaba. A neten nézelődve megakadt a szemem a Kanga szón. Amikor elolvastam, mi ez, rögtön tudtam: ott a helyünk! 

Zsebibaba és Kanganyu, közös program, csajok, babák, zene, mozgás, buli. 

Egyébként az ismerőseink döntő része fiút jósolt (mindenki szakértő volt), majd 2015. július 31-én megszületett a kislányunk, Kincső. Amint betöltötte a 6 hetes kort, már mentünk is Kangázni és azóta is nagyon sok örömünk telik benne. A gyakorlatok nagyon ki vannak találva, a hangulat fergeteges. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a részleteket Zsebibaba élménybeszámolóiból ismeritek meg:

"Sziasztok! Zsebibaba vagyok. Anyuék néha Kincsőnek hívnak. Szépen csengő név, de hát köztudott, hogy én Zsebibaba vagyok.

Hát a Kanga tréninget, azt nagyon szeretem. Küldtem nektek képeket, az egyiken az alkalomhoz illő rucimban vagyok a tréningen. A talajgyakorlatoknál az a kedvencem, amikor anyu a lábszárára fektetve emelget. Annyira vicces, sokat nevetünk. Ezt otthon is szoktuk játszani, apával is. Aztán, amikor beletesznek a kényelmes hordozóba anya hátára, és elkezdődik az ütemes ringatás, hát az maga a paradicsom. Szól valami dallamos, ritmusos hang, azt hiszem zenének hívják. Amúgy is szeretem a ritmusos dolgokat és a ringatózást, arra emlékeztet, amikor még anya pocakjában voltam albérlő. Ó, azok a régi szép idők! A ringatózástól gyorsan elalszom, olyan megnyugtató. Nagyon jókat szoktam aludni anya hátán.

Edzés után anya beszélgetni szokott a többi anyukákkal, én pedig játszom a játékokkal, vagy ismerkedek más babákkal. Egy csomó érdekes látnivaló van a tréningen. A múltkor szemeztem egy nagyon helyes szőke kisfiúval. Bár azt hiszem, öreg hozzám, ő már hat hónapos.

Egyszer olyan is volt, hogy apa is eljött, és őrá tettek fel a hordozóba. Nagyon ügyesen végezte a gyakorlatokat, bár azt hiszem, anya ügyesebb (ezt apának nem mondjuk el). Az volt a legjobb, hogy mind a hárman együtt voltunk.

Amióta Kanga tréningre járunk, azóta anya a babakocsi helyett a hordozóban visz az utcán. Több, mint három hónap élettapasztalattal a hátam mögött elmondhatom, hogy a hordozóban sokkal jobban szeretek világot látni, mint a babakocsiban. A hordozóból sokkal több mindent látok, és ha elálmosodom, akkor bekuckózom magam és alszom egy nagyot. Anya is szívesebben megy velem sétálni, mert könnyebb a negyedik emeletről levinnie engem (már hat és fél kiló vagyok!), nem kell a padkákon átszenvedni a babakocsit, nem beszélve a buszokról. Ja, és olyan erős lett a nyakam a hordozóból való kukucskálástól, hogy hason fekve már 7 perc 12 másodpercig fel tudom tartani a fejemet!

Otthon szoktunk anyával olyat játszani, hogy beletesz a hordozóba, bekapcsolja a zenét (a kedvencem a „boniem", vagy minek hívják), és vicces mozdulatokat tesz, miközben engem ringat. Anya ezt úgy hívja, hogy tánc, és azt mondja, hogy együtt bulizunk. Nagyon szeretem ezt a játékot is. A másik képen éppen ezt a buli nevű játékot játsszuk.

Szóval a Kangatréning szerintem azért is király dolog, mert anyu ezeket a dolgokat mind ott tanulta.

Mindenkit puszil: Zsebibaba

Jász Gáborné (Tölgyessy Dorottya), Szeged

"A sport, a séta, a beszélgetés azonban gyógyír" - Adél története

Kedves Renáta!

Az én történetem nem a szokványos "nem éreztem magam jól a bőrömben, éreztem, hogy sportolnom kell" történet. Igen ezek mind igazak és én éreztem is,hogy a csontjaim szinte zörögnek, az ízületeim nem úgy funkcionálnak ahogy kell. 

De nagyon kevesen és keveset beszélnek a szülés utáni depresszióról, a komplikált szülést követő esetleges poszttraumás stressz szindrómáról, ami sok-sok anyukát érint. 

Én őszintén bevallom, hogy valószínűleg kis mértékben, de mind a kettőben "szenvedek/szenvedtem". A szülésélmény feldolgozása,a régi testkép elvesztése, a sok egyedül töltött idő a babával, az új feladatok az arra hajlamos nőt próbára teszik. 

A sport, a séta, a beszélgetés azonban gyógyír. Nagyon Boldog voltam, hogy ilyen kis településen, mint Balatonföldvár indul Kanga, hiszen itt hasonló történetű anyukákkal találkozom és még sportoltatok is. Nagyon jót tett és tesz a Kanga velem. Így a kisbabám is egy kiegyensúlyozott anyukával töltheti a mindennapjait. 

A trénerünk is maga egy pszichológus :-) :-)

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!!!

Szép napot, 

Szentiványi -Gelencsér Adél, Balatonszemes

"Mozogni igenis jó." - Dóri története

Sziasztok!

Az én történetem a Kangatraining-gel 2015. szeptember 25-én kezdődött az első nyílt órán, amin részt vettem az akkor majdnem 5 hónapos lányommal, Henivel. Innentől kezdve, változott meg az életem, egy fittebb és boldogabb életforma felé.

A szomorú és boldogtalanabb előzményekről is írnék kicsit, hogy ezzel is bátorítsak másokat is arra:

 Mozogni igenis jó és babával sem lehetetlen. :-)

A lányom 2015.04.30-án született, komplikációmentesen, első babaként. Nagy szerencsém volt, hogy az első hónapban a férjem itthon volt velünk. Miután viszont visszament dolgozni nem tudtam napirendet kialakítani, nagyon nehezek voltak a mindennapok, vártam nagyon, hogy a férjem hazaérjen a munkából és segítsen, holott tudtam/tudom neki sem volt könnyű. Folyton fáradt voltam, ingerlékeny és lehangolt. Nem nagyon volt, és még most se nagyon van segítségem a férjemen kívül, de tudom másoknak még ennyi sincsen.

Nagyon erős a gyanú bennem, hogy szülés utáni depresszióm volt, amihez valószínűleg hozzájárult az, hogy a várandósságom majdnem 9 hónapját itthon a 4 fal közt töltöttem, mert a munkám jellege nem tette lehetővé azt, hogy várandósan dolgozzak. A rosszulléteim miatt majdnem 4 hónapig szinte semmit sem tudtam csinálni, semmi sem esett jól. Később eljártam úszni, amíg csak lehetett kihasználtam ezt a kimozdulási lehetőséget.

A Kangatraining-re véletlen találtam rá, mivel a hordozás amolyan "kötelező elem" kellett legyen az életünkben, mert van 4 közepes termetű kutyánk (kennelben), akikkel minden nap hóban-esőben-szélben is kell sétálnunk. A babakocsi nem volt opció számunkra. :-)

Szóval a hordozással kapcsolatos honlapok és facebook oldalak böngészése közben találtam rá a Kangára, ami nagyon megtetszett. Szerencsére a közelünkben is volt óralehetőség. Később lehetett volna menni egy még közelebbi helyen lévő órára, de maradtam a Wekerlei kangázó anyukák közt, mert szerintem nagyon jó kis csapat lettünk. :-) Remélem a kezdő kurzus után is megmaradnak a csoporttagok és persze a hangulat is.

Azóta még lelkesebb lettem, hetente 3X járunk valamilyen hordozós mozgásformára, melyből egy a Kanga. 

Nagyon örülök, hogy van erre lehetőségem, 

furán hangzik de a baba mellett sokkal több időm van mozogni, mint őelőtte. Azt hiszem függő lettem. :-)

Bátorítok mindenkit, aki eddig csak kacérkodott a gondolttal, hogy belevágjon. A fitt és boldog anyukának a babája is boldog és kiegyensúlyozott. :-)

Kangára fel! ;-)

Mátrai Dóra

Vecsés

Miért a Kanga? Krisztina levele

Még mielőtt hallottam volna erről az edzésformáról, már előtte is hordoztam a kisfiamat. Először rugalmas kendőben, majd mei-tai-ban. Szerettünk volna a barátnőmmel, akinek szintén van egy kis fia, egy olyan elfoglaltságot találni, ahol anyukák, a babájukkal együtt tudnak edzeni (formálódni) és ez mindkettejüknek örömet okoz. Amikor tudomást szereztünk a Kangatrainingről, nem volt kérdés hogy kipróbáljuk. Nem okozott csalódást. 

Az erősítő gyakorlatok tényleg erősek voltak, segítettek visszanyerni a szülés előtti formánkat. A legjobb része a tornáknak az volt amikor a babáink a felkerültek a hátunkra és mi közben különböző koreográfiákat végeztünk, ráadásul olyan zenékre, amik a "fiatal korunkban" voltak igazi slágerek. A gyerekek közben mély álomba szenderedtek, így a délelőtti alvás is ki volt pipálva. 

A legnagyobb élmény számomra az volt, amikor a jótékonysági flashmob apropójából előadtunk egy több számból álló koreográfiát a város egyik nagy terén, és ezzel segíthettük az SOS Gyermekfalvakat.

Biztos vagyok abban, ha lesz még egy babám, vele is kihasználjuk majd ennek a mozgásformának az előnyeit. :-)

Üdvözlettel:

Héger-Komáromi Krisztina

Szeged :)

Rózsa

Kedves Reni! Kedves Anyukák! :-)

Az Én történetem ott kezdődik, hogy 2012. áprilisában felköltöztem Veszprémbe. Egy barátom volt igazán, illetve a kollégák, akikkel jó viszonyt ápoltam.

2014. május 10-én megszületett kisfiam Dominik, aki a szemem fénye. Ezután a kollégák szépen lassan elkoptak, ami érthető a munka és a saját problémák miatt. Egy barátnőm maradt, de Ő szerencsére rendületlenül jött (sajnos időközben Ő elköltözött, de jön, ha tud!). Viszont sajnos kisgyermekes anyukákat nem ismertem, ami miatt eléggé bezárva éreztem magam (hiába mentünk sokat a családhoz). Aztán néhány hónap után a Facebook és némi szerencse segítségével megtaláltam egy régi kollégiumi társamat, akinek nem sokkal idősebb a kisfia, mint az Én Dominikom. :-) Ő hívta fel a figyelmemet, hogy 2015. január 8-án ingyenes nyílt kanga edzés lesz. Innentől megváltozott az én kis életem. :-)

Jelentkeztem, elmentünk, és úgy döntöttem, hogy elkezdjük! :-) Ez volt életem egyik legjobb döntése!!! A mi csütörtöki csoportunk nagyon jól összekovácsolódott.:-) Sőt ki is bővültünk más anyukákkal! 

Nyáron, az első igazi Balatonozásunk alkalmával feltettem Facebookra egy képet, és itt kezdődött az igazi változás. Rengeteg komment és like érkezett, de a legfontosabb, hogy valamelyik társam feldobta az ötletet, hogy mehetnénk együtt is strandolni. Ekkor alakult meg a mi privát csoportunk (beszélgetésünk), ahol a kezdeti strand téma mára teljesen átalakult! 12-en beszélgetünk nap, mint nap bármilyen témában! Ha sikerül összehozni, megyünk mamikimenőre (koncert, mozi, borozás, már akinek :-) ) , ami a "miidőnkké" változott! Megyünk gyerekekkel együtt is sok helyre: játszótér, játszóház, Halász Judit koncert, pizzaparti, vagy akár csak egy babakocsis séta! :-) 

Mind a 12-en másmilyenek vagyunk, és éppen ezért valaki mindig tud tanácsot adni a másiknak, vagy épp lelki támaszt nyújtani, annak, akinek arra van szüksége! :-) A gyerekek is mind más és más, szeretnek együtt játszani, miközben mi tudunk (már amennyire) beszélgetni. :-) 

Lényeg a lényeg:

Számomra a Kangatraining az életet változtatta meg. 

Mondhatom, hogy lettek barátaim, akikkel lehet gyerekes és gyerek nélküli programot szervezni, akikkel megbeszélhetem az éppen aktuális gondjaimat, vagy épp megoszthatom az örömöm, hogy érkezik a kisöcsi! :-) 

És itt kell megköszönnöm a férjemnek, hogy támogatott ebben; Reninek, hogy behozta Magyarországra a Kangát; és nem utolsó sorban Anikó barátnőmnek, hogy elhívott magával a januári nyílt edzésre! :-) 

Nem vagyok egy nagy író, és nem tudok olyan szépen és valasztékosan fogalmazni, mint a mi Annánk, de bízom benne, hogy más otthon ülő anyuka is olvassa a történetem, és nem lesz rest ellátogatni egy nyílt edzésre, majd belevágni az új élményekbe! 

Puszi Mindenkinek! 

Horváth-Galambos Rózsa, Veszprém

A Kanga és mi - Annától

Anna lassan 1 éve, hogy hétről-hétre, néha hetente többször is - eljött hozzám Dani babával - amikor ezt a levelet írta nekem.
Dani a szemem láttára lett kisbabából egy huncut vidám, élettel teli kisfiú :-) Anna pedig huncut, vidám, élettel teli Kanga-tréner.

Mi jár a fejedben?
Az, hogy ajándékot kaptam, ismét.

Nagyjából négy hónappal ezelőtt összeszedtem a bátorságom és belevágtam. Megírtam a levelet, kitöltöttem a kérdőívet és összepakoltam a batyut. Meg még vagy huszonötször átcsomagoltam, hogy mindenkinek mindene meglegyen. Fejben lepörgettem, mit és hova és hogyan és melyik kezemmel és jajajajj.

Az egész egyáltalán nem volt kényszer, vagy elvárás, inkább egy Ígéretes Kaland, ami ráadásul hasznos – és nem kizárólag a babámról szól, illetve dehogynem. Miatta és érte össze kell szednem magam, valahogy lábra kell állni a mindennapokra. Mert a hetek csak múlnak, és nem lehet mindig külső segítségre várni. A Gyerek nő szépen, nem várja meg, amíg minden rendbe jön, sajna nem lehet elfolyni és belesüppedni a szürke szomorúságba. Jó lenne szeretni a tükörképem. Meg úgy magamat egyáltalán. Amíg a baba bennem volt, könnyen ment a szeretés, büszkén viseltem mindent – ámde már máshol tartok. Anyának érezni azt a lányt, aki eddig voltam, minden áldott nap újdonság. Akik körülöttünk vannak, lehetnek jó és még jobb példák, de az érzések az enyémek.

Tehát a csomagokkal felmálházva, izgalommal indultunk el az útra, biztonsági félóra ráhagyással – ami persze valahol elolvadt a szeptemberi napsütésben. Az első alkalom volt a tapogatózás, kis lépések, puha mozdulatok, tágra nyílt pupillával és füllel ittam mindent. Egyértelmű volt, itt a helyem máskor is. A Külvilág egy biztonságos zónát mutatott: „Itt otthon lehetsz, értetek van minden – tapasztalt és kedves segítség, aki vigyáz rátok, minden rendben lesz.” Valahogy olyan nekem, mint a gyógytorna egy sérülés után, mert tényleg abban támogat, amiben egyelőre még nem jól működöm. Cél a magabiztos, egészséges és boldog édesanya, a kiegyensúlyozott, egészséges és boldog babájával. Hát rajta!

A harmadik alkalommal nem a kezdő csapattal edzettünk, hanem a rutinos anyukákkal. Majdnem ott hagytam az állam, annyiszor leesett: erre én is képes leszek? Tényleg elérem a bokámat? Megtartom a Plankot és még a lábam is fel fogom emelni? Ühüm. A hordozós rész közepén pedig történt valami. A mindig mindent figyelő (és kommentáló) tudatom elcsitult, csak átadtam magam a mozdulatoknak és táncoltam felszabadultan... A szám végén döbbenten pislogtam a tükörképemre: megtörtént, hogy nem az agyaddal figyeltél, mégis életben vagytok. A gyereked alszik tovább, zubog a véred, felélénkült minden porcikád és vigyorogsz, mint egy rendes hülye. Innentől a keddi kanga lett a biztos pont: sötétebb helyzetben tartja bennem a lelket, kedden újra az enyém vagyok.

Édesanya vagyok. És az a felhőtlenül boldog, 16 éves lány is én vagyok, aki ugrás közben nyelvet ölt a Balatonban.

Ma a sarokban kangáztunk, és nem mi voltunk a legkezdőbbek, sőt! Csöndesen és meghatottan hallgattam a többieket: az akadozva megnyíló anyatársakat, akik végre beszélgethetnek, kíváncsiak és rögtön segítenek is egymásnak. Megrázó és napfényes történetek összesen három mondatban…

Köszönöm, Reni!

Gálffy Anna, Várpalota

Miért a Blog?

Játékot indítok. És nagyon bizakodó vagyok. Hogy sok gyönyörű gondolat jut el hozzám, sok-sok boldog anyukától. Vagy apukától :-) És szeretném ezeket a gondolatokat sokáig egy helyen tudni. Nem csak a Facebook-on egyszer megosztani, hanem olvasgatni, többször. Megadni a lehetőséget, hogy mások is olvasgassák, többször. 

Tehát a játék lényege: írd meg, miért a Kanga. Írd meg a saját Kanga élményedet. Apukáktól is várom, miért örülnek annak, hogy gyermekük anyja Kangatraining-re jár. 

A játék 2015.december 20.-ig tart. Most. De ha jól sikerül, lesz folytatás.
Sorsolás: 2015.december 21. 

A történetüket (névvel, településsel) beküldők között egy Kangatraining limitált szériás Manduca babahordozót sorsolok ki.

Ha már Kanga-tréner vagy, vagy elvégezted a képzést és még a vizsgáidat csinálod, tőled is várom a történeted. Köztetek is lesz egy sorsolás, 3 pár KangaHoppa babylegs-et a nyertes jutalma.

Tehát várom a történeteiteket! Közben majd én is megírom az enyémet :-)

Szép Napot mindenkinek, sok vidám babával töltött Kanga-órát, és mosolyogva eltöltött történet írást kívánok!

A történeteket ide várom: renata@kangatraining.hu