Miért a Kanga?
Nálunk ez nem volt kérdés. A babánk nemét nem akartuk tudni, meglepetésnek szántuk magunknak. Valahogyan mégis szólítani kellett a pocaklakót, így lett Zsebibaba. A neten nézelődve megakadt a szemem a Kanga szón. Amikor elolvastam, mi ez, rögtön tudtam: ott a helyünk!
Zsebibaba és Kanganyu, közös program, csajok, babák, zene, mozgás, buli.
Egyébként az ismerőseink döntő része fiút jósolt (mindenki szakértő volt), majd 2015. július 31-én megszületett a kislányunk, Kincső. Amint betöltötte a 6 hetes kort, már mentünk is Kangázni és azóta is nagyon sok örömünk telik benne. A gyakorlatok nagyon ki vannak találva, a hangulat fergeteges. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a részleteket Zsebibaba élménybeszámolóiból ismeritek meg:
"Sziasztok! Zsebibaba vagyok. Anyuék néha Kincsőnek hívnak. Szépen csengő név, de hát köztudott, hogy én Zsebibaba vagyok.
Hát a Kanga tréninget, azt nagyon szeretem. Küldtem nektek képeket, az egyiken az alkalomhoz illő rucimban vagyok a tréningen. A talajgyakorlatoknál az a kedvencem, amikor anyu a lábszárára fektetve emelget. Annyira vicces, sokat nevetünk. Ezt otthon is szoktuk játszani, apával is. Aztán, amikor beletesznek a kényelmes hordozóba anya hátára, és elkezdődik az ütemes ringatás, hát az maga a paradicsom. Szól valami dallamos, ritmusos hang, azt hiszem zenének hívják. Amúgy is szeretem a ritmusos dolgokat és a ringatózást, arra emlékeztet, amikor még anya pocakjában voltam albérlő. Ó, azok a régi szép idők! A ringatózástól gyorsan elalszom, olyan megnyugtató. Nagyon jókat szoktam aludni anya hátán.
Edzés után anya beszélgetni szokott a többi anyukákkal, én pedig játszom a játékokkal, vagy ismerkedek más babákkal. Egy csomó érdekes látnivaló van a tréningen. A múltkor szemeztem egy nagyon helyes szőke kisfiúval. Bár azt hiszem, öreg hozzám, ő már hat hónapos.
Egyszer olyan is volt, hogy apa is eljött, és őrá tettek fel a hordozóba. Nagyon ügyesen végezte a gyakorlatokat, bár azt hiszem, anya ügyesebb (ezt apának nem mondjuk el). Az volt a legjobb, hogy mind a hárman együtt voltunk.
Amióta Kanga tréningre járunk, azóta anya a babakocsi helyett a hordozóban visz az utcán. Több, mint három hónap élettapasztalattal a hátam mögött elmondhatom, hogy a hordozóban sokkal jobban szeretek világot látni, mint a babakocsiban. A hordozóból sokkal több mindent látok, és ha elálmosodom, akkor bekuckózom magam és alszom egy nagyot. Anya is szívesebben megy velem sétálni, mert könnyebb a negyedik emeletről levinnie engem (már hat és fél kiló vagyok!), nem kell a padkákon átszenvedni a babakocsit, nem beszélve a buszokról. Ja, és olyan erős lett a nyakam a hordozóból való kukucskálástól, hogy hason fekve már 7 perc 12 másodpercig fel tudom tartani a fejemet!
Otthon szoktunk anyával olyat játszani, hogy beletesz a hordozóba, bekapcsolja a zenét (a kedvencem a „boniem", vagy minek hívják), és vicces mozdulatokat tesz, miközben engem ringat. Anya ezt úgy hívja, hogy tánc, és azt mondja, hogy együtt bulizunk. Nagyon szeretem ezt a játékot is. A másik képen éppen ezt a buli nevű játékot játsszuk.
Szóval a Kangatréning szerintem azért is király dolog, mert anyu ezeket a dolgokat mind ott tanulta.
Mindenkit puszil: Zsebibaba
Jász Gáborné (Tölgyessy Dorottya), Szeged
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése