Nem volt nehéz terhességem, de a sok munka nem volt épp a legjobb hatással a pocakmanóra, ezért május elején, 24 hetes terhesen, 5 nap kórházas "karbantartás" miatt kiirt a dokim veszélyeztetett terhesnek. Épp akkor amikor már éreztem magamban a lelkierőt, nem voltam már aluszékony, szóval adott volt hogy akkor valami mozgás kell. Na ennek a lelkesedésnek vetett véget a dokim, ami nem is baj, szerencsére egészséges fiam született, SOS császárral ugyan, de a lényeg, hogy ő jól volt.
Nem volt könnyű a kezdeti időszak. Sőt. Sokszor éreztem magam szaranyának, mert a seb miatt lomha voltam és esetlen. Hogy fáradt vagyok és nehezemre esik mosolyogni, létezni. Nem volt felhőtlen a boldogság, nem hittem hogy ennyire nehéz az anyaság. Közben zavart a fennmaradt kilók, hogy nem férek bele szinte semmibe, hiányzott a társaság, a kimozdulás. Nem szeretek ismeretlen emberekkel jópofizni ezért se gondoltam hogy egy baba-mama klubban jól éreznem magam. Pedig tudtam hogy szükségem van társaságra, hogy hasonló cipellőben járó anyukákkal beszélgessek, mozogjak valamit ami nekem is jó, Manónak is és a nehezen megszerzett tej mennyiség se lássa kárát. Valamire szükségem volt, ami kiránt a szülés utáni depresszióból. Aztán nem is tudom, talán egy Facebook csoportban láttam a kangatréningről, vagy valaki mondta? Nem tudom. Mindenesetre már az első alkalom tett róla, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Férjemnek is feltűnt hogy sokkal jobb kedvem van (pedig ellenezte, mondván biztos össze - vissza ugrálunk a gyerekkel, hülyeség stb) és csináljam, menjek el a következőre is. Bár nem találta jó ötletnek mégis ő volt, aki megadta az utolsó lökést hogy igenis menjek.
Kangázni nagyon jó, Manó is élvezi, szinte azonnal el is alszik. Lívia, a tréner tündéri, élvezet az óráin részt venni.
Örülök hogy rá szántam magam és eljárunk az óráira, a depi is lassan elmúlik. Manóval meg sokkal erősebb lett a kötelék...legalábbis úgy érzem ő neki is jót tett. Bátrabban hordozom mert a tréningnek köszönhetően megszokta ès pozitív élményekkel társítja.
Boldog vagyok. Végre. Újra.
Csermákné Bartók Melinda
Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése