Hol volt, hol nem volt, túl Nagyvázsonyon, egy kicsiny kis faluban, Szentjakabfán élt egy Kanga mama és Kanga papa. Egy szép márciusi napon megszületett az ő szemük fénye, Kanga bébijük, akit Ábelnek neveztek. Naphosszat gyönyörködtek benne a szülők, madárcsicsergést hallgattak a kertben és nagyokat sétáltak dimbes-dombos kis falucskájukban. Így teltek a napok, hónapok, a kicsi Ábel szépen növekedett. Olykor-olykor ellátogattak a szépséges Veszprémbe is, sétáltak nagyokat, bevásároltak a piacon és azt tervezgették, hogy a társaság miatt beköltöznek a városba. Mert hát szép dolog a szőlőhegyen kettesben, hármasban sétálni, de azért jó lenne a társaság a mamának és a babának egyaránt. Sok-sok lakást megnéztek és egyszer csak rátaláltak csinos kis otthonukra. Októberben be is költöztek a városba. Kanga mama és az ő kicsi fia nagyon boldogok voltak, hogy végre emberek közt lehetnek és el is kezdtek ismerkedni, klubokba járni.
A hordozós napon egyszer csak felfedezték a többi Kanga mamát és babát és örömmel csatlakoztak a jó kis csapathoz.
Attól a naptól kezdve a keddet várták minden héten, Kanga mama boldogan kötötte a hátára csemetéjét és esőben, hóban, szélben felkerekedtek, hogy elinduljanak tornázni. A séta, torna, séta nagyon jó hatással volt mindkettőjükre, kivirultak, fittek lettek, kedves emberekkel ismerkedtek, kinyílt előttük a világ.
A fő Kanga mamának, Reninek köszönhetően találtak egy olyan szuper helyet, ami jót tesz testnek és léleknek, mamának és babának egyaránt.
A jókedv minden alkalommal garantált és természetesen, hogy ne unatkozzunk, volt itt minden: Mikulás, farsang, flashmob.
Kanga mama úgy határozott, hogy gyorsan egy újabb csemetével gyarapítják a családjukat, nehogy kiöregedjenek a tornáról, így hamarosan már hárman folytatták az edzéseket, persze eleinte a titkot csak Reni tudta :-). Amíg bírtak Kangáztak, aztán kipróbálták a PreKangát is, de sajnos oda nem mindig jutottak el, mert Kanga papa dolgozott és nem ért haza időben.
De sebaj, gondolta Kanga mama, januárban megszületik a második kis Kanga fia és amint lehet, már mennek is újra tornázni!
Addig pedig szeretettel és hálával gondolnak a Renire, a Kanga mamák és babák jótevőjére és a sok kedves ismerősre, akiket a Kangának köszönhetően ismertek meg.
Let’s Kanga!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése