Ági és Flóra

Én a Kangáról nyáron hallottam először, és rögtön utána jártam, hogy mi is ez. 

Már olvasva is szimpatikus volt ez a babás mamás torna, és el is döntöttem, hogy szülés után minél előbb kipróbálom.

Nagyon megörültem, amikor olvastam, hogy szülés után 6 héttel már el is lehet kezdeni. Végül Flóra születése után 8 héttel mentünk először. Dóri és a többiek is nagyon segítőkészek voltak, és egy nagyon jó társaságba csöppentem. Örülök, hogy a mozgást a babámmal együtt meg tudom oldani napközben amíg a férjem dolgozik és a kisfiam oviban van. :-)

Gombos-Kiss Ágnes, Szeged

"Szülés után is van élet, pici gyermekek mellett is lehet fittnek, és vonzó nőnek lenni." Biri

Dr. Sorok Biri vagyok, jogász. A rendszeres testmozgás gyermekeim születése előtt is része volt a mindennapjaimnak, főként kardio edzést végeztem (futás, kerékpározás) és saját testsúllyal edzettem. Két gyermekem van: fiam 2010.januárjában, kislányom 2014.karácsonyán született.

Nagyfiam születésekor még nem ismertem olyan edzésformát, melyet vele is űzhetek. Állandó segítség hiányában edzeni eljárni nem tudtam, így otthon, amikor a pici aludt, általában DVD-kre tornáztam, ahol nem volt kontroll a gyakorlatok helyes kivitelezése felett, és ha a pici felébredt, akkor bizony az edzést megszakítva izzadtan szaladtam felvenni és megnyugtatni őt. A rectus diastasisról, azaz az egyenes hasizom oldalirányú szétválásáról semmilyen ismeretem nem volt, melynek az eredménye köldöksérv és nehezen regenerálódó hasizom lett. Mindemellett hiányzott egy csapat, ahol a gyermekneveléssel kapcsolatos aggodalmaimat, a bennem zajló lelki változásokat kibeszélhetem, tapasztalataimat kicserélhetem.

Kislányommal voltam várandós, amikor az interneten találkoztam a kangatraininggel, és annak is a babakocsis változatával. A közzétett fotók - mivel a kisfiammal is futottam fél éves kora óta - annyira nagy hatást gyakoroltak rám, hogy elhatároztam, megismerkedem jobban ezzel a sporttal. Az, hogy esetleg én is kangatréner leszek, átfutott a gondolataimon és szerepeltettem a jövőképemben, de nem hittem, hogy képes lehetek rá, ugyanakkor az erőt mégis éreztem magamban, hogy meg tudom csinálni EZT IS, kanga-tréner leszek és megismertetem más anyukákkal is ezt az egyedülálló edzésformát, megismertetem és megszerettetem velük a mozgás örömét és fontosságát. 

Célom az, hogy példát mutatva rávezessem az anyukákat arra, hogy szülés után is van élet, pici gyermekek mellett is lehet fittnek, és vonzó nőnek lenni.

Mindkét terhességem alatt rendszeresen tornáztam, mégis 28 kg súlytöblettel zártam, így nem volt kérdés, hogy gyors, jótékony, egyben hatékony megoldás kell. 

Kismamaként vettem részt a képzésen, elsajátítottam a várandósság és a szülés anatómiáját, babaelsősegély oktatáson vettem részt. 

Szuper jó hangulatban, kedvenc zenéinkre tornázunk, azonos helyzetben lévő anyukákkal és babáikkal. Ez a torna valóban megizzaszt, ugyanakkor energiával tölt fel. Itt nincs szükség bébiszitterre, és az eredmény a párunknak, a férjünknek is tetszik, tehát a Fitt mama, Boldog baba, Büszke apuka programot sikerült Keszthelyen is életre keltenem.

A képzés elvégzése után egy év telt el, hogy minden vizsgát sikerült teljesítenem, és a családom maximális támogatásával a kezdő Kanga kurzust októberben kezdtem azonnal két csoporttal, és a nagy sikerre való tekintettel, novemberben plusz egy csoportot tudtam indítani.A sikeremhez nagyban hozzájárult az oktatóm, Tőkés Renáta, és a Kangatraining Magyarország minden nemű támogatása, és a csoport társaim segítsége, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot és segítjük egymást mindenben amiben csak tudjuk. 

Az anyukáim, a keszthelyi Kanga mamik nagyon kedvesek es vidámak, minden anyuka és babája boldogan jönnek az óráimra, nagyon jó és ügyes csapat alakult ki, a babák pedig a hónapok alatt szinte a kezeink között ill. a hátunkon nőttek fel. Van a csapatban okleveles aromaterapeuta, gyógyszerész, tolmács és fordító, van aki cuki babatextileket varr vagy más adamo hintát, minden anyuka jó valamiben!

Hétről-hétre egyre közelebb kerülnek egymáshoz a Kanga mamák és a Kanga babák is!

Imádom a Kangát, legjobban azt imádom benne hogy örömet szerezhetek másoknak!

Néhány visszajelzés, amit most kaptam a karácsonyi Kanga buli után:

"Köszönjük szépen, hogy Bencussal kangázhatunk és sok szupi anyukát ismerhettünk meg a csodás babáikkal együtt. Biri te egy csodás ember és anyuka vagy nagyon szeretünk Szibivel együtt. Nagyon jól csinálod, sok erőt kívánok hozzá továbbra is. "

"Nagyon jól érezzük magunkat veletek, Biri szerintem egy nagyon jó kis sportot találtál és teljesen neked való! Továbbra is sok boldog Kanga órát és anyukát - kisbabát kívánok neked az órákra !"

"Köszönjük a gondoskodást, a gondolatot és a megvalósítást, a beszélgetéseket és a mosolyokat!!! Olyan jó hogy van ez a kis csapat !"

Szibilla a kislányom karácsonykor lesz egy éves, a legjobb munkatárs :))) köszönöm neki, hogy partner ebben a tevékenységemben és szórakoztató is emellett, érződik hogy jól érzi magát ebben a közegben, ahogy a többi babóca is, az anyukák is, na és persze jómagam is. Számomra ugyanolyan felemelő kisgyermekes anyukaként, hogy jó társaságban lehetek, és a babámmal együtt mozoghatok. A hordozás pedig felemelően csodás dolog mindkettőnknek.

Hát ezekért csinálom! Kedves, szuper, mosolygós és fitt Kanga mamák és boldog babák! ÉRTETEK CSINÁLOM!!!!

Nekem ez a mindennapi szupim!!!! Köszönöm !!!

Dr. Sorok Biri, Keszthely

Elmentünk hát próbaórára, s nagyon bejött... Petra története

Miért a Kanga?

Szülés után 6 hónappal éreztem, hogy ideje lenne elkezdeni mozogni valamit, de rá kellett jönnöm, hogy ez nehezen kivitelezhető, mivel férjem is sokáig dolgozik, nagyszülők is dolgoznak, így rendszeres babamentes mozgásra nincs reális esély. 

Ekkor jött velem szembe a Kanga tréning hirdetés. Kicsit utána olvastam, s rájöttem, hogy ez lehet a nekem való, amennyiben az én kis „örökmozgóm" is így gondolja. Elmentünk hát próbaórára, s nagyon bejött (a zene, a csapat, hangulat, az erősítő gyakorlatok...). A kis örökmozgó is jól érezte magát, nyugodtan tudtam tőle tornázni, majd a hátamon csendben élvezte a tornát (ő csak ritkán alszik el). Rajtam kívül a férjem is örült, hogy ilyen lelkes lettem, s a kislányom is barátkozhat.

Az erősítő gyakorlatoknál időnként a lassan 1 éves gyermekem is szívesen „segít", hogy hatékonyabban végezhessem a gyakorlatokat.

Azóta több anyukát is sikeresen invitáltam erre a mozgásformára.

Pálóczi Petra, Budapest

"Megtanultam helyesen végezni a szülést követően végezhető hasizom gyakorlatokat" - Marietta

Hogy mit mozogjak szülés után, már a várandósságom alatt eldőlt, mivel egy nagyon kedves barátnőm, Mariann akkor már kanga tréner volt. Ezért is nagyon vártuk már május elejét, hogy Gödöllőre költözzünk, és az akkor 14 hetes Szabival kipróbáljuk azt a mozgásformát, és egyúttal a hordozást is, amiről már olyan sokat hallottunk korábban.

Az óra felépítése (a talajon végzett has-, hát-, gátizom gyakorlatokat követő koreográfiákkal tarkított erősítős blokkok, majd az óra végén az alapos nyújtás) és maga a hordozás élménye már az első alkalommal meggyőzött, hogy nekünk minden héten szerdán kangán a helyünk:)

Az egyébként nem túl jó alvó kisfiam szinte minden alkalommal elalszik a hátamon, és sokszor még a nyújtásra sem ébred fel!

Azóta már be is szereztünk egy Manducát, és a hordozás a mindennapjaink részévé is vált:)

A kangának köszönhetően nagyon sokat formálódtam az elmúlt hónapokban, a megtanultam helyesen végezni a szülést követően végezhető hasizom gyakorlatokat, a koreográfiák és a zenére végzett mozgás a többi anyukával és babával együtt pedig mindig jókedvre derít. Nem utolsó sorban a kanga órák sokat segítettek nekünk a költözés utáni beilleszkedésben is. Szabival együtt már most nagyon várjuk a januári folytatást;)

Maksa Marietta, Gödöllő

Kangatrénerré válásom kezdete - Ilka

- Jó reggelt... jó reggelt... jó reggelt... jó reggelt!

05:30-kor férjemet keltegetem, ugyanis még sok dolga van az indulás előtt, de főleg Lelle és Csongi felébredése előtt. Forró kávéval várom a konyhában, úgy ahogyan ő szereti: túlmézezve, egy csöppnyi tejjel. Próbálom megkönnyíteni a reggelét, hiszen tudom, hogy fárasztó napok várna rá. 

Öt nap, a szó szerint mindig mozgásban levő Lelle lányunkkal és picit pocakfájós öcsikéjével: Csongival. 

Mert igen, nemsokára indulunk Veszprémbe, ahol kezdetét veszi a Kangatréner képzés!!! 

Csaba izgul. Persze, ezt próbálja nem kimutatni, de a hetek óta tartó adatgyűjtés a környékről, turista látványosságokról és program lehetőségekről mutatja, hogy szeretné az öt nap alatt minden flottul és a piciknek nagyon érdekesen, vidáman teljen. 

06:30 - mindent beraktunk az autóba. Pelus, plüss állatok, mesekönyvek minden mennyiségben és mindenhol. Keltjük a gyerekeket. Óramű pontossággal dolgozunk össze: dajkálás, reggeli kakaó, pelus csere, öltöztetés, cipő, dörzsipokróc, GYEREKEK. Minden kész, indulhatunk! 

ÁLLJ! Az egyik utazó ágy a nagymamánál maradt a hétvégén. Nagymama örül a reggeli látogatásunknak, de még így is időben Veszprém felé vesszük az irányt. 

Még ki sem értünk Budapestről, de a picik már édesen alszanak a hátsó sorban. 

Út közben kangaterveimről mesélek Csabinak, aki szintén nagyon lelkes a témával kapcsolatban. Néha, már úgy érzem, hogy ő lesz kangatréner és nem én… 

Kis bolyongás után megérkezünk a helyszínre. A fiatal anyukák már gyülekeznek Renka termében. Nagyon tetszik a hely és kedves a fogadtatás. 

Csabi készen áll az első bevetésre. Baba kocsi, kis táska, délben találkozunk. 

Az első nap nagyon intenzív és fárasztó volt. Mikor Reni a nap végén megjegyezte, hogy holnaptól már rendes edzésekre számíthatunk, halkan egy emberként jajdulunk fel… 

… 

Megérkezünk a szállásra. Egy kedves barátunknál lakunk az elkövetkező öt napban. Vacsora közben egyszer csak pukkan egy üveg pezsgő. Ja, tényleg ma van a születésnapom! Egy csendes, de nagyon kedves köszöntés után birtokunkba vesszük a hálószobánkat. 

Másnap korán kelünk és reggelit, uzsonnát készítünk, majd bepakolás és indulás. 

Elmélet.

Gyakorlat.

Csaba délre hozza a gyerekeket. 

Ebéd.

Csaba és gyerekek elmennek.

Gyakorlat.

Vissza a szállásra.

És a napok így mentek…. 

Aztán eljött az ötödik nap.

Utoljára még megsimogatjuk Fricskát, szállásadónk kutyáját és elindulunk Budapesti lakásunk felé. 

A gyerekek csak úgy, mint leutazáskor, most is hamar birtokba veszik az álmok milliónyi csodát rejtő világát.

Férjemmel csendben hagyjuk magunk mögött a kilométereket, Veszprémet és az elmúlt öt napot. Elfáradtam, ugyanakkor lobog bennem a tűz és a tenni akarás, hogy kangatréner lehessek. Saját teremmel és csoporttal.

Hazaúton Csabának mesélem az elmúlt öt nap alatt megfogalmazott gondolataimat: 

“A mozgás szeretete az egészséges életmód, a zenére való mozgás és másokkal való együttlét külön-külön is mind olyan témakör és tevékenység, amelyekkel szívesen foglalkozom és áldozom rá az időmet. Azonban e dolgok összessége nem volna elegendő ahhoz, hogy belevágjak egy képzésbe és magam is tréner legyek.

Számomra a kanga-tréningnek a legértékteremtőbb és legszimpatikusabb üzenete és feladata, az a kismamáknak való lendületadás, biztatás. Szeretném őket motiválni arra, hogy időről-időre hagyják ott a lakásukat. Hogy merjenek nyitni önmaguk és mások felé. Egy olyan alkalomra hívom meg őket, ahol lendületet kapnak a hétköznapok emelkedőihez és aktív pihenés keretében - picit lerakva az otthoni teendőket - a babájukkal együtt minőségi időt tölthetnek el . A Kanga-tréning lehetőséget ad arra, hogy teljesen elfogadva aktuális helyzetüket és állapotukat, felszabadultak és vidámak lehessenek a mozgás - zene - baba – közösség - csodás világában.” 

Hazaérkeztünk.

Most bepakolás, pelusozás, vacsora, fürdetés, esti mese és alvás. 

Teljesen kimerülve puffanok be az ágyba Csaba mellé. Fáradt vagyok, de nagyon boldog, hiszen hatalmas lépést tettem afelé, hogy megvalósítva jelenlegi álmomat: kanga-tréner lehessek! 

Hatalmas élmény volt ez az öt nap!

Köszönöm a lehetőséget!


Futó-Molnár Ilka, Budapest

Ahhoz hogy visszanyerjem az alakom és mindezt maradandó következmények nélkül, ehhez a Kanga KELL!

Kangatraining, egy facebookos hétfő reggel :) A szoptatós csoportban arra lettem figyelmes, hogy valaki megemlíti, Kangatrainingra jár. Egyből írtam a posztra, hogy ez mi?! Igazából csak egy linket kaptam, de olyannyira elragadott a dolog, hogy a youtube-on az összes ezzel kapcsolatos videót megnéztem, mind Renáta szerepléseit, mind a német Kangás lányokét :) Majd fogtam magam, megkerestem a hozzám legközelebbi helyet és foglaltam is helyet Livinél :) Szentendréről járunk Újpestre azért, hogy Kangázhassunk... 25 km ennyit utazunk, hogy egy vidám, jókedélyű banda részese lehessek. Annyira tetszik a terhesség utáni odafigyelés a testre, hogy a gondolattal is elkezdtem játszani, hogy én is trainer lehessek :)

Annyira fontos dolgot érint, amit sok híres edző teljesen figyelmen kívül hagy! Ahhoz hogy visszanyerjem az alakom és mindezt maradandó következmények nélkül, ehhez a Kanga KELL :-)

Üdvözlettel

Metzger Alexandra, Szentendre

...már akkor tudtam, hogy igen, EZ kell nekem... Mariann története

Kanga=mozgás, tánc, vidámság, feltöltődés,kapcsolati háló, információk, gyereknevelés, egyszóval minden, ami a hozzátartozik a kisgyermekes anyai léthez.

Egészen gyerekkorom óta fontos része volt életemnek a mozgás, rengeteg sportágban kipróbáltam magam, de leginkább az igazán nőies sportok voltak a kedvenceim, mint a társastánc majd később a hastánc. Lányom születése után költöztünk ki Budapestről Veresegyházra, és sajnos a nagyszülők távolsága, a segítség hiánya eléggé bekorlátozta a lehetőségeimet a mozgás terén. Nagyjából a nagy sétákkal ki is merült a napi mozgásmennyiség, ami sajnos a terhesség során felszedett plusz kilókon nem segített, és ez szépen rányomta a bélyegét a hangulatomra is. 

Tavaly áprilisban, kisfiam megszületése után találkoztam először a Kangával Edit révén. Első alkalommal csak külső szemlélőként, mert még csak 5 hetesek voltunk, de már akkor tudtam, hogy igen, EZ kell nekem; ezért azonnal jelentkeztem is a 8 alkalmas kurzusra. 

Újra mozoghattam, kisgyerekes anyukákkal találkozhattam, megtanultam és megszerettem a hordozást, pozitív energiával töltődtem fel, és nem kellett logisztikáznom és aggódnom, hogy kire hagyjam a babámat. 

A testem is átalakult, és újra feszes és izmos lettem, újra NŐ-nek éreztem magam, és ezt a férjem is észrevette! 

Annyira megtetszett a Kanga, hogy tavaly év végén én is elvégeztem a Trénerképzést, ahol komoly elméleti és gyakorlatik képzést kaptunk leendő trénertársaimmal, és azóta már két helyen is igyekszem átadni azt az érzést az anyukáknak és a babájuknak, amit én egykoron Editnél átéltem. Végre találtam valami olyat, amit mindig is akartam csinálni! Úgy tudok segíteni anyukákanak, hogy közben én is feltöltődök, mozgok, formába hozom magam, adok, de még többet kapok! A családom szerint még a ráncaim is kisimultak :--), és látszik, hogy imádom, amit csinálok. 

Ha valami miatt szomorú vagyok, vagy egy nehéz éjszaka van mögöttünk és nehezen indul a nap, akkor is tudom, hogy van valami a napban, ami segíteni fog és feldob, vagy legalább arra a néhány órára elfeledteti velem a gondokat és szárnyalhatok – ez a KANGA. Az az empátia, szeretet és figyelmesség, ami minden egyes anyukából felém és egymás felé is irányul, felemelő érzés, és óra után mindig kicserélve érzem magam. A hangulat egyszerűen frenetikus, sokat nevetünk, poénkodunk, főleg azon ha néha nyújtásnál összekeverem a végtagjaimat. :-)

Sajnos időközben a kisfiam is „nagyfiú” lett és kinőtte a Kangát, így most már leginkább a hordozós babámmal tornázok, vagy az egyik ikres anyukám egyik picuriját „kapom meg” és olyankor újra átélhetem azt a csodálatos érzést amikor egy aprócska test megnyugodva szuszog a hátamon, miközben én keményen dolgozom. :-)

Ez alatt az egy év alatt, mióta trénerkedem rengeteg új barátot, receptet, finomságokat, ötletet, tapasztalatot, élményt köszönhetek és egy igazán klassz kis közösségnek lehetek a része, itt helyben és virtuálisan is a trénercsapatban! 

Csak azt tudom mondani, aki még nem próbálta nem is tudja mit hagy ki! :-)

Let’s Kanga!

Halmosné Minczér Mariann, Veresegyház

Kangatraining - ikrekkel - Móni, Hanna és Janka története

Kangatraining - ikrekkel J

Sziasztok!

2014.06.14-én 33 hét 5 napra születtek meg cuki ikerlányaink Hanna és Janka. 42 évesen lettem újra édesanya, mert van egy 21 éves Eszter nevű gyönyörű nagylányom is. J 

A Kanga gondolata először talán 2014. szeptemberben fogalmazódott meg bennem, egy kedves ismerősöm (Niki) ajánlása alapján. Apa a kezdetektől fogva támogatta az ötletet. Eltelt pár hónap, a lányok is megerősödtek, éreztem, hogy most már eljött a mi időnk és 2015. januárban belevágtunk.

Nagy örömmel olvastam Reni email-es válaszát, melyben több lehetőséget is felajánlott számunkra: 

„- hozol még 1 felnőttet - lehet apuka, nagymama, barátnő - ezért nem kérek több pénzt

- két hordozóba tesszük a babákat, egyiket előre, másikat hátra

- átveszem én az egyik kicsit, és egyik babát Te hordozod, a másikat én.

Ezeket a lehetőségeket menet közben váltogathatjuk is :-))” 

Az apával való közös torna nálunk nem kivitelezhető, mivel apa a családfenntartó és ő a foglakozások ideje alatt dolgozik.

A nagyikkal és barátnőkkel való tornázás szintén nem volt megoldható.

Tartottam az új helyzettől. Rengeteg gondolat motoszkált a fejemben. 

Hogyan fog működni? Azt gondoltam, hogy egyedül 2 pici babával a mozgás sem lesz egyszerű feladat, meg mire eljutunk A-ból B-be…. De nem adtam fel. Akartam valami változást, valami újat.

Nem mondom, hogy egyszerű volt a tél kellős közepén két pici babát felöltöztetni és elindulni, de elindultunk.

A felajánlott lehetőségek közül Én Renit választottam. J Első pillanattól kezdve megbíztam benne, rossz érzések nélkül, nyugodt szívvel rábíztam az egyik legdrágább, legféltettebb kincsemet.

 Reni lett Janka lányom kangás pótanyukája. 

A csütörtöki 10:15-ös csapat tagjai lettünk, nagyon szuper, összetartó társaság jött össze:

Rózsa-Dominik, Ibi-Vivike, Ildó-Polli, Dia-Buli, Ziti-Léni, Kriszta-Soma, Bea-Hanna, Szisz-Magor, Andi-Máté, Anna-Don (Dani), Jómagam Mónika - Hanna és Janka 

Velem együtt Hanna és Janka is nagyon sokat kaptunk a kangától. 

A mozgáson kívül sok új barátra tettünk szert, hétről hétre jó újra találkozni egymással.

A kezdetektől számítva majdnem eltelt egy év. Visszatekintve az elmúlt hónapokra nagyon jó döntés volt, hogy azon a bizonyos januári napon elindultunk és belevágtunk. 

Köszönöm Reni! 

Az anyukákkal a kangán kívül is rengeteg közös programot szervezünk:

- játszóterezés

- fricskázás

- kölesgolyó party 

- strandolás

- pizza party

- karácsonyfa dekorációs kézimunka szakkör

- Halász Judit koncert

- játszóház látogatás

- MaKi program (mamikimenő) mozi, beszélgetés stb….

- határ a csillagos ég…..rajtunk múlik mit és mikor J

43 évesen talán Én vagyok Reni csoportjában a legkorosabb, nem tudom, mert eddig erről nem is beszéltünk, nem volt fontos J. Rengeteget tanulok a fiatalabb anyukáktól.

Ja és kedves Kriszta társunk egy véletlen elírásából született meg 43 év után az első becenevem Móki J, amit azóta is büszkén viselek. 

Kedves anyukák, akik otthon vagytok a gyermeketekkel Let's Kanga! Soha nincs késő elkezdeni, nekem elhihetitek! A kor sem akadály! Ikres anyukáknak is szívből ajánlom. Az első lépést nehéz csak megtenni, de megéri. Mindenre van megoldás! 

Fitt anyuka=Boldog baba

Reni köszönöm a sok-sok segítséget, amit kapunk Tőled!

Czövek Mónika, Veszprém

Én vagyok a “második Kanga-tréner itthon” - Edit

Én vagyok a “második Kanga-tréner itthon” cím boldog tulajdonosa! Hogy hogyan? Ez az én történetem… A mi történetünk.

Mindig szerettem mozogni, mindig kellett ez a fajta pörgés, már egészen kicsi korom óta. Nagyon sok sportot kipróbáltam. Igazán jó egyikben sem voltam, de mindet imádtam! Aztán felnőttem, és a főiskoláról kikerülve nem értettem, miért járnak a kolléganők tornázni?! Hát nem buliznak ők eleget?! ;) Hát nem.. aztán már én sem… Úgyhogy mozgás után kellett néznem… Bulizós, de fárasztó, megerőltető, kihívásos, izzadós sport után, mert ami megy, amiben nincs kihívás, az nem érdekes. Igazság szerint túl sokáig egyik sem kötött le, mert ami már rutinból megy, ahol már uncsik a koreok és ahol pontosan tudom, melyik gyakorlat után mi következik, az nem izgat. Így alakult, hogy felnőttként, az utóbbi években megint sokféle mozgást kipróbáltam. A pilates és a salsa lettek a kedvenceim – a testtudatos, saját testsúllyal végzett edzés, és a tánc, amibe teljesen bele tudok feledkezni.

Aztán jött a következő ugrás, megszületett a kislányom, és nagyon hiányzott a mozgás. Mivel segítség közel s távol nincsen, már kettőnknek kellett újra mozgást találni. Sajnos a környéken nem találtam olyan helyet, ahol babával együtt lehetne tornázni, vagyis olyat, ahová szívesen elmentem volna másodszor. És ha a hegy nem megy Mohamedhez… 

Szóval elhatároztam, hogy valamilyen babás tornát fogok tartani, ami ötvözi az edzést és a táncot. Először a nemmondjukkimi volt az ötletem, de rájöttem, hogy az megizzasztani valószínűleg nem fog. Meséltem erről a dilemmámról egy ismerősnek, aki ajánlotta a Kanga-tréninget. Megnéztem egy promo videót…Hááát, még nem győzött meg… aztán rákerestem Renka nevére…Na, az már meggyőzött, amit ő pocakkal, kisbabával, kisgyerekkel vagy gyerek nélkül “művelt” a videókon. És az eredmény is ;) Így kötöttem Kanga-tréningnél, és azóta nincs megállás. Folyamatosan ezen jár az agyam, beszippantott a Kanga-feeling: ha egy jó számot hallok, egyből az jut eszembe, hogy ezt hogyan fogom beépíteni az óráimba. A nagyobbik lányom – aki sajnos mostanra kinőtte a Kanga-kort – ha zenét hallott, elkezdett Kangázni, édesen utánozta az órák alatt a hátamról nézelődve ellesett lépéseket :-)

Büszke vagyok minden Kanga-trénerre, mamára és babára, ha megjelenéseket, interjúkat olvasok; büszke vagyok rá, hogy az SOS Gyermekfalvakat nem országos, nem európai, hanem világméretű (!) összefogással támogatjuk, és ennek én is a részese lehetek;

 büszke vagyok rá, hogy van tréner, aki az én órámat látta először (mert még nem tornázhatott az 5 hetes babájával), és azóta teltházas órákon mozgatja a többi Kanga-mamát! 

És persze folyamatosan azon gondolkozom, hogy tudnék minél több kisbabás anyukát rávenni, hogy jöjjön el és mozogjon, ismerje meg ő is ezt a fajta adrenalint, amit a mozgás mellett a Kanga közösséghez tartozás ad :-)

Most itthon vagyok a 3 hetes, gyönyörű kislányommal, fitten és egészségesen, amit biztos vagyok benne, hogy a várandósság alatti rendszeres mozgásnak köszönhetek. 

Már alig várom, hogy újra a régi szinten mozoghassak – és végre nem kell keresnem, hogy mit is ;-)

Dórink

2013. novemberében megszületett a kisfiam, Medárd. Fél éves volt, amikor éreztem, hogy itt az ideje kimozdulni, mozogni valamit, így elkezdtem baba-mama tornát keresni az interneten. Sajnos a közelben semmit sem találtam, és egyszer csak a böngésző feldobta a Kangatraining weboldalát, és szinte rögtön megakadt a szemem a tréner-képzésen. Egy héttel késtem le az időpontot, és nagyon sajnáltam, hogy nem keresgéltem hamarabb, írtam is Reninek, aki tájékoztatott, hogy októberben lesz a következő. Így vártam, és legalább volt időm átgondolni a dolgot, és a férjemet is meggyőzni, hogy van értelme elvégezni. Végre október lett, és elkezdődött a „kaland”, amibe a kisfiammal együtt vághattam bele, és tudtam, hogy így rossz vége nem lehet! :-)

Elvégeztem a képzést, ami sokkal komolyabb és alaposabb volt, mint amit vártam, és már akkor tudtam, hogy egy nagyon jó és különleges dologba sikerült belekezdenem.

Hogy azóta miben változtam meg én és az életem, milyen élményekben volt részem?

- Amikor még aerobic órákra jártam, sosem gondoltam volna, hogy én is képes lennék egy órát megtartani, most már tudom, hogy szuper érzés ott állni elől, de nem azért mert engem néznek, hanem mert a tükörből látom a lelkes, mosolygós, néha küzdő arcokat.

- Fél évvel a kisfiam születése után kezdtem mozogni, persze csupa ellenjavallt mozgást sikerült végeznem, még egyszer nem követem el ezeket a hibákat.

- Babával otthon nehéz ismerkedni, közösségbe járni, barátokat szerezni, a Kangával egy csapásra sikerült mindez!

- Kangáztunk baba-börzén, baba-mama Expon, fürdőfesztiválon, FlashMoboztunk Szeged legforgalmasabb utcáján, tartottam edzést Apukáknak, és sosem gondoltam volna, hogy ezekhez ennyi lelkes Anyukában sikerül partnert találnom!

- Ha fáradtan is indulok edzést tartani, az tuti, hogy mosolyogva jövök ki!

- A kisfiam mostmár 2 éves, de még mindig két koreográfia után elalszik a hátamon, szerintem ez is egy csoda!

Ez az egy év, mióta Kanga-edzéseket tartok, rengeteg pozitív élményt adott, sok-sok mozgással teli órát, sok lelkes Anyuka ismerőst, tapasztalatot és még önbizalmat is, és ahogy a hozzám járó Anyukák leveleit olvasom, nagyon hálás vagyok, hogy ennek részese lehetek! :-)

Gregus-Petrócki Dóri, Szeged

Kanga történet - APA tollából :-)

Joggal merül fel a kérdés: én vagyok az alkalmas személy, aki a kangáról írjon, úgy, hogy jóformán azt se tudom kik és mit csinálnak ott?

Mégis habozás nélkül mondom, hogy igen! Igen, alkalmas vagyok megítélni, sőt, a legalkalmasabb. 

Ha a tréninget nem is látom, de látom kisfeleségem arcán már előző este, hogy holnap végre kanga! 

Persze, hogy örül, hiszen nem csak, hogy ez az első lehetőség a szülés utáni mozgásra, hanem arra is, hogy végre közösségben legyen, ráadásul kislányunkkal együtt. 

Látom mindkettőjük arcán délután, hogy megvolt a napi mozgás. (Nincs is gond az elalvással.)

Látom, mikor bárhova megyünk, hogy olyan összeszokott rutinnal veszi fel Katus a hordozóba Emesét, mint a legprofibb ejtőernyősök. 

De leginkább az alakján látom a változást, hogy bizonyára nem csak csevegni járnak oda. ;)

Nem is kérdés, hogy szombaton ott a helyem (*Családi Kanga - TR), hogy végre azt is lássam, minek és kinek köszönhetem mindezt! 

Köszönöm! 

Halik Peti, Veszprém

Egy kis plusz a Kanga-Anyától: 

A legjobb mozgásforma az egész családnak, mert mindenki vidám. Ha Anya örül, akkor Emese is örül, és ha ők jól érzik magukat, akkor Apa sem maradhat ki a mosolysorból. :) És ez így megy már 8 hónapja.

Köszönjük, hogy elhoztad „kishazànkba” a Kanga mozgalmat Renka! ;)

Puszik,

Halik család

Ui.: akkor határoztam el magam végleg, hogy Kangán a helyünk, amikor elolvastam Gálffy Anna írását tavasszal. Mindent leírt, ami bennem is zajlott, zajlik is, nap, mint nap, mert ezek az agymanók bizony dolgoznak…;)

Az anyukák nagyon szimpatikusak, nyitottak. Jó hangulatban telik az óra. - Marianna és Máté

Családi munkaidő-beosztásunk miatt nem megoldható, hogy én egyedül menjek valahova is tornázni. Így csak a 9 hónapos Mátéval együtt jöhetett szóba valami mozgás. 

És jött egy ismerős, kaptam egy bérletet ajándékba. Így két hete mentünk az első kanga órára.

Kicsit megszeppenve érkeztünk, kíváncsian várva, hogy miként is fog ez kinézni.

Dóri, a tréner egyből odajött érkezésünkkor, és nagyon kedvesen fogadott minket. Lepakoltunk és néhány tanáccsal ellátva kezdtünk bele az órába. 

Nagyon élveztem, Máté pedig a tornát végignézte, míg a hordozóba felkötés után szinte egyből el is aludt. Nem hiába, hisz két hetes kora óta hordozom, így megszokott a számára.

Az anyukák nagyon szimpatikusak, nyitottak. Jó hangulatban telik az óra.

És mit gondoltam az óra végén? Hogy hát igen, fizikai erőnlétemhez képest könnyedén végigcsináltam, meg se kottyant. Nagyon büszke voltam magamra.

Ahaaa, de jött a másnap, mikor már igencsak megéreztem. 

És itt ott, olyan helyeken is beköszöntött az izomláz, ahol nem is gondoltam volna, hogy van izmom. 

Szóval igen. Köszönöm az ismerősnek, Dórinak és az anyukáknak is az élményt... Nagyon jól éreztük magunkat a második órán is, és jön a folytatás. Ebben biztos vagyok.

Üdvözlettel:

Dági Marianna

"7 hetesen már PreKangán tornáztam" - Ági története

Tavaly ősszel találkoztam először a Kangatraining-gel, amikor is megakadt a szemem egy nyílt edzésre hívó Facebook poszton. Akkor 9 hónapos volt a második fiam, Csabi. Már 3 éve voltam otthon, így amint lehetőségem adódott közösségbe menni, kapva kaptam az alkalmon. És a férjem is erre biztatott (gondolom már kezdtem elviselhetetlen lenni otthon).

Nem vagyok nagy sportember, sosem mozogtam rendszeresen. Az első fiam, Attila születése után szépen visszanyertem az alakomat, Csabi esetében viszont már maradt fenn néhány plusz kiló. Így hát összekötöttem a kellemest a hasznossal és elmentem Kangázni. Tartottam a hordozástól (mindig babakocsiztunk), mivel ferde a gerincem és emiatt eleve hátfájós vagyok, de az ottani hordozók nagyon kényelmesnek bizonyultak, abszolút nem esett nehezemre vele a torna. Nagyon megtetszett ez a mozgásforma és Csabi is jót pihent a hátamon, nem beszélve a jó társaságról. Mivel a környezetemben nem nagyon voltak kisgyermekesek, jól esett végre olyan anyukákkal beszélgetni, akik hasonló cipőben járnak, azonosak a problémáink és torna után mindig volt egy kis idő megbeszélni a felmerült kérdéseket.

Decemberben a karácsonyi családi Kangára nagy nehezen rávettem a férjem, hogy ő is jöjjön el és tornázzon. Hát első körben közölte, hogy ez csak lötyögés (ez még a koreográfiás résznél volt), amíg el nem értünk a guggolásokhoz. Neki műtött a térde, nem funkcionál tökéletesen. Amikor Reni mondta, hogy a „sérültek" inkább csak emelgessék a lábukat, férfiúi büszkeségből inkább összeszorította a fogát és végigcsinálta a guggolásokat is. A végén már azt mondta, egész jó az edzés és milyen jól átmozgatta. Közben a gyerekek nagyon jól érezték magukat, Csabi aludt az apja hátán, Attila pedig már ügyesen próbálta utánozni a mozdulatokat.

Mivel Csabi nem volt hordozott baba, így elég hamar kényelmetlennek érezte a hordozót, nagyon sokat ficánkolt, így márciusban Anya-tornára váltottunk. Csabi alapvetően nagyon nyugodt természetű, így eshetett meg az, hogy az egyik alkalommal leültettem a játékokhoz – szájában cumi, egyik kezében keksz – és az edzés végéig ez semmit nem változott. 1 órán keresztül ült egy helyben, néha a kekszet a szájához emelte, de inkább nem cserélte ki a cumira. Edzés után Reni mondta, hogy le kellett volna videózni, majd felgyorsítva visszajátszani, vicces kisfilm lett volna belőle. Az alkalmak során azonban Csabi is oldódott és míg az első alkalmakkor csak ücsörgött vagy aludt, amíg én tornáztam, idővel egyre többet játszott és barátkozott a többiekkel.

Tavasszal viszont már kezdtük kinőni az Anya-tornát is. Csabi nyáron bölcsibe készült, mi pedig szerettünk volna még egy babát. Reni pont ebben az időszakban járt PreKanga kurzusra, aminek nagyon megörültem, mert akkor folytathatom a tornát. Így a férjem után Reni volt a második ember, aki tudott a terhességemről és 7 hetesen már PreKangán tornáztam. 

Még a rosszullétes idők alatt és a legnagyobb nyári forróságban is lelkesen jártam, mert edzés után mindig sokkal jobban éreztem magam, a mozgásnak és a barátságos hangulatnak köszönhetően.

Miután más trénerek is elvégezték ezt a kurzust, már válogathattam az időpontok között, így ősszel Krisztánál kötöttem ki, ott folytattam a tornát.

Jövő év elején megszületik harmadik kisfiam, Bendegúz. Amint lehet, már megyünk is majd Kangázni és valószínűleg a hordozásba is belekezdek – elvégre 2 nagyobb gyerekhez 2 kéz kell, így a babakocsi szóba se jöhet. 

Tehát jövő tavasszal újra: Let's Kanga!

Mindent összevetve nagyon örülök, hogy rátaláltam a Kangatraining-re, mert kismamaként, szoptatós anyaként és kisgyermekes anyaként is megfelelő mozgást, jó társaságot és kellemes kikapcsolódást nyújt.

Köszönöm Reni, hogy behoztad Magyarországra a Kangatraining-et és sok-sok munkát belefektetve egyre több mindenkivel ismerteted meg ezt a szuper mozgásformát.

Feketéné Maróti Ágnes, Veszprém

"Nagyon fontos nekem a mozgás, mert elsárkányosodás ellen kiváló ellenszer." - Enikő és Boti

Harmadik gyermekem, Boti születése után ismertem meg a Kangát. Egy ismerős anyuka mesélt róla korábban és tudtam, ha újra babázok majd otthon, akkor ezt ki fogom próbálni.

Három gyerekkel már igazán nehéz magamra bármennyi kis időt is szakítani. Nagyon fontos nekem a mozgás, mert elsárkányosodás ellen kiváló ellenszer. :-)

Csak olyan programok jöhetnek szóba, amit együtt tudunk csinálni. Így ha sportolni szeretnék, be kell őket is vonjam. A nagyokkal lehet futni, miközben ők rollerrel, biciklivel követnek. Kisbabával azonban csak a délelőtt jöhet számításba, amíg a nagyobbak suliban, oviban vannak. Erre ideális megoldás a Kanga. Amíg én erősödök, küzdők, izzadok, addig ő a talajgyakorlatok alatt udvarolhat, haverkodhat, majd még ha nehezen is megy nálunk, de a hátamra kötve végül mindig szépen elalszik.

A Kanga azonban nem csak erről szól. Alig vártam, hogy három hónapos legyen Boti és visszatérhessek az ÉLET-be. Ez számomra azt jelenti, hogy végre gügyögésen kívül más formában is megnyilatkozhassak. Találkozzak felnőtt emberekkel, anyukákkal, beszélgessünk, nevessünk, meghallgassuk egymást, tanácsot kérjünk egymástól. Sokkal könnyebb az esetleges nehézségekkel is megbírkózni, látva, hogy más is van ezzel így.

És amiért külön köszönet Dórinak a trainernek, hogy a speciális fizikai problémámra külön odafigyelt és még gyakorlatokat is küldött nekem otthonra.

Kellemes ünnepi készülődést!

Üdvözlettel:

Enikő és Boti 

Szegedről

Leendő Kanga Anyuka és Kanga-baba története :-)

Szia! Lehet, hogy furcsán fog hangzani a történetem, de gondoltam, szerencsét próbálok. Még soha nem voltam kanga-tréningen, de már nagyon várom az első alkalmat. A fiaim úszásoktatója januárban indítja a nyíregyházi foglalkozásokat. Mindkét fiam igazi hurcibaba. Marcit még másfél évesen is hordoztam, Milán pedig most hat hónapos és rugalmas kendőben csüng rajtam. 

A két fiú között 23 hónap van. Születésük előtt aktívan sportoltam. Futottam és kerékpároztam. Marci születése után próbálkoztam egy másik babás mozgásos programmal (név törölve - TR) de nem volt valami nagy élmény! Aztán újra futni kezdtem, de csak úgy, hogy a férjem közben ott sétált Marcimmal. 

Majd jött Milán és újra abbahagytam minden sportot. Most jelentős pocakra tettem szert és már a környékén sincs a versenyformám. De Milán miatt megérte. Imádom mindkét kis gézengúzomat. De egyre jobban érzem, hogy ideje lenne megmozdulni. Egyetlen nadrágom van, amit fel tudok venni utcára, a többi melegítő vagy leggings. 

A kangát úgy várom, mint egy szuper lehetőséget arra, hogy kicsikémmel együtt jót mulassunk, miközben anya Újra szépen formába lendül. 

Apa pedig újra összerakhatja majd a biciklimet, hogy nyáron együtt kirándulhasson a család!

Vácz Gyüre Rita, Nyíregyháza

...az a sok szeretet, amit az órákon az Anyukáktól és Babáiktól kapok... - Emese

Hogy miért is a Kanga? ;)

Az én történetem úgy kezdődött, hogy a 3 tündéri lányom születése után, lassan 7 otthon töltött évvel a hátam mögött jó ideje motoszkált az agyamban, hogy hogyan is tovább, ha vége ezeknek a különleges és gyönyörű babázós éveknek. Kicsit már kétségbeesve törtem a fejem, hogy mihez is fogok kezdeni. Egy rövid meditáció után leültem a gép elé és bogarászni kezdtem a neten. Egyszer csak beugrott egy kép Renivel és a hirdetéssel, melyen éreztem, nekem szól! „Légy Te is Kanga-tréner! ”Húú mondom mi is ez? Utána olvastam és rögtön megtetszett! Levelezésbe kezdtem Renivel és megkaptam a tájékoztató infókat! Az eszem megálljt parancsolt, hogy nehogy beleugorjak valamibe, amiről igazából azt sem tudom mi, bár nagyon tetszik! 

Veszprémben Reninél épp volt egy nyílt óra, melyre bejelentkeztem és barátnőmet beszervezve lányainkkal leautóztunk, hogy kipróbáljuk! Néhányan furcsállották, hogy Veszprémig megyünk tornázni, de én belül tudtam és éreztem, hogy jó az irány! :-)

Az óra után nagyon jó érzés fogott el! Jól éreztem magam, kellemesen elfáradtam, olyan izmokat éreztem meg magamon, melyekről régen nem vettem tudomást és rettentő örömmel töltött el, hogy mindezt úgy, hogy a lányomat nem kellett másra bíznom!

Jelentkeztem a tréner képzésre és elindult a Kanga irány az életemben! Miután egy szuper képzésen résztvettem, (mely minden, de tényleg minden szempontból tanulságos volt számomra) levizsgáztam és belevágtam Budapesten a Kanga-tréning órák tartásába.

Hatalmas volt a lelkesedésem és észrevettem, hogy egyre jobban imádom a Kangát! 

A mozgás, plusz az a sok szeretet, amit az órákon az Anyukáktól és Babáiktól kapok, még a szürkének induló napjaimat is bearanyozzák! 

Nagy örömmel tölt el, hogy látom az Anyukák is mennyire jól érzik magukat és mennyire jól összeszokott kis társaságok, barátságok alakulnak ki az órákon. A jó hangulat és vidámság mellett pedig keményen edzünk és formáljuk magunkat! Sok Anyuka (úgy ahogy én is az elején) meglepődik, mikor megtudja, hogy nem mindegy milyen gyakorlatokkal kezdünk neki az edzésnek a gyermekágy után!

Legnagyobb örömöm mégis az, mikor 3 lányomat látom, hogy csak úgy „játszásból” Kangázni kezdenek! :-)

Mosolyogva és meghatottan figyelem, hogy a szülői példa mennyire ragadós. Mindeközben rettentő hálás vagyok Reninek, a Sorsnak, az Életnek, hogy sikerült egy olyan jó dologra rátalálnom, egy olyan jó dolgot megtanulnom, mellyel csak segíthetek a jövőben Lányaimnak és más Anyukáknak is!

A Kangával a mindennapjaim részévé vált a mozgás. A Kangával megtaláltam az egyensúlyt az életemben, az egyensúlyt a munka és a Család közt! A Kangával nagyon sok mindent kaptam, sok mindent adok és egyszerűen, röviden: IMÁDOM!

Dajka Emese, Budapest

Tudjátok, mi az a Kanga? Az nagyon izgi hely: vannak a babák, aki nyugodtan jönnek-mennek ... Mária és Kamilla

Sziasztok!

Kamilla vagyok. Mit is kell tudni rólam? Háát… pici vagyok, nagyon kíváncsi, épp mostanában fedezem föl a lakást, meg a tesóm játékait. Vele szeretek a legjobban játszani, vagy Apuval… ezen még gondolkoznom kell. Ha pedig a sok játékban, hancúrozásban elfáradok, Anyánál szoktam pihenni, ott érzem magam a legnagyobb biztonságban. Anya azt mondta rám egyszer, hogy „tapadókorongos”, de ezt egy cseppet sem bánom, mert tudom, ő is szereti, ha hozzábújok. Mi sétálni is így szoktunk, Anya belebújtat a kendőbe, a fejembe húzza a sapkát (azt nagyon nem szeretem), aztán felvesszük a közös kabátunkat. Így Anya tudja fogni a tesóm kezét is, de többnyire fut utána. Ha nagy leszek, én is úgy akarok szaladni, mint a tesóm, de ahhoz még sokat kell tornáznom. Apropó! Torna. Anya azt mesélte, hogy amikor én még „az ejtőernyőmet készítgettem”, ő esténként szokott tornázni. Mostanában erre szerintem nincs ideje, hiszen nekem este is sokszor hozzá kell bújnom, hogy jól érezzem magam a bőrömben, ezért 2 óránként fölkelek, hogy ellenőrizzem, a közelben van-e. De Anya nem bosszankodik ám emiatt, mert tényleg szereti, ha hozzábújok. A tornát sem kell nélkülöznie, mert szívesen elkísérem Kangára. 

Tudjátok, mi az a Kanga? Az nagyon izgi hely: vannak a babák, aki nyugodtan jönnek-mennek (kúsznak-másznak) a teremben, játékokat csereberélnek, vizes palackokat, táskákat ( J ) hurcibálnak a terem különböző sarkaiba, beszélgetnek, és segítenek az anyukáiknak tornázni. 

Mert ugye vannak az anyukák is, akiknek segíteni kell ám. Ellenőrizni kell őket folyton, hogy szépen végzik-e a gyakorlatot, elég szélesen mosolyognak-e. Mert Anya szeret jó alaposan elfáradni, ha tornázik.

A néni pedig, aki az anyukákat tornáztatja, mindent meg is tesz ezért. A torna elején egy picit mindig táncolunk, vagyis mi, babák, hintázunk anyukáink karjában. Utána Anyuék a talajon tornáznak. Mi is ott vagyunk mellettük, de ha szeretnénk, arrébb is mehetünk, és akár egy másik anyukát is leellenőrizhetünk, hogy például szépen tartja-e a hátát a gyakorlat közben. Később pedig Anya betesz egy szuper kis hordozóba. 

Tudjátok, azelőtt én nem szerettem Anya hátán, csak ott elöl, úgy meg is tudott ölelni engem, de Kangán rájöttem, hogy hátul is egész jó. Ha nézelődni szeretnék, jól kilátok, és aludni is szuperül lehet Anya hátán. Így, amíg Anya tornázik, én általában szunyókálni szoktam, amíg véget nem ér ez edzés. Utána mindig jókedvem van, mert kipihent vagyok, és jó sokat hallgathattam Anya szívverését. Anya, alvás, jó zene, jó (baba)társaság, én ezért szeretem a Kangát. Anya pedig azért szereti, mert így nem kell otthon hagynia, ha tornázni szeretne, jó a(z) (anya)társaság, szereti a jó zenét, szereti, ha minden tagját jól átmozgatják, és szerintem azért is, mert nagyon szereti, ha hozzábújok. J

Bognárné Szabady Mária, Győr

"Ennek köszönhetem, hogy sikerült az első császármetszés után nagyon könnyen és szépen, természetes úton szülnöm" - Kriszti története

Első fiam születését követően találtam rá a Kanga-tréningre, mert éreztem, hogy nincs rendben a hasam: plöttyedt volt, laza, középen széles csíkkal. Sehol máshol nem találtam erről bővebb és hitelesebb infókat, csak itt.

Reni rám nézett, és megállapítottuk, hogy legalább 2.5 cm-es Rectus Diastasis-om van. A veszprémi nyílt edzés után már tudtam, hogy én erről többet szeretnék tudni. 

Elvégeztem az alapképzést is és itthon folyamatosan tornáztam a 2. babavárásom alatt is.

Úgy érzem, hogy nagyrészt ennek köszönhetem, hogy sikerült az első császármetszés után nagyon könnyen és szépen, természetes úton szülnöm második babámat, illetve azt, hogy a hasam már most teljesen visszahúzódott, és nagyon jó általános kondim van. 

Mintha nem is szültem volna.

A saját bőrömön tapasztalom, hogy ez tényleg működik. 

Köszi, Reni, hogy megvalósítottad Magyarországon a Kangatraining-et!

Gábor-Horváth Kriszti, Budapest

Andrea és Hanna története

KANGA STORY

Szeptemberbe kezdtük a kangát. Hetekig gondolkodtam azon, hogy belevágjak-e, és győzött a kíváncsiságom, no meg a majdnem 5 hónapos bezártságom. 

Úgy éreztem, hogy napról napra megy össze az agyam. Hetek óta a legjobb társaságom a postás meg az ebédhordó srác volt természetesen a férjem után. Nagyon vágytam már arra, hogy végre hasonló korú babával ellátott mamákkal találkozzak, beszélgessek, no meg jó zenékre mozogjak lelkiismeret-furdalás nélkül, mert hogy a baba is rajtam van, szóval nem tőle veszem el az időt!

Az első kanga órán nyugtáztam, hogy én vagyok a legöregebb, a legkövérebb, és túl régóta nem mozogtam semmit, így hát ügyelnem kellett arra is az elején, hogy azok a bizonyos fránya záróizmok a nagy erőlködéstől ne okozzanak semmilyen hanghatással járó kellemetlenséget. Aztán azon paráztam, hogy Dóri (a tréner) találjon rám való hordozót.

Mindezek a szorongások eltörpülnek Hanna lányom viselkedésétől, aki gyakorlatilag az első két óra felét végig üvöltötte. Hiába nyugtatgatott mindenki, hogy el fog múlni, megszokja stb.. 

Bennem csak dolgozott a kisördög, hogy miért az én lányomnak kell üvölteni? Tudom én, hogy teher alatt nő a pálma, de nem e lehetne, hogy nem én vagyok az a pálma, aki viszi ezt a terhet?

No és a gátizom gyakorlatok? Dóri, a kangatrénerünk egy aranyos báránykával mutatja, hogy mikor kell szorítani és lazítani. Lopva néztem körbe, hogy a többi anyukán látok e valami erőlködést, has- és farfeszítést, de semmi. Dóri, mint aki sejti a gondolatomat, vagy az is lehet, hogy leolvasta a tanácstalanságot az arcomról, egyből kisegített, hogy akkor csinálom jól, ha nem látszik kívülről semmi. 

Nem mondom az is átfutott az agyamon, hogyha ezt a szürreális képet kívülről látom, azaz hogy 8 hordozós anyuka véresen komolyan egy bárányka mozgását utánozza, biztosan halálra röhögöm magam.

Azóta eltelt egy kis idő. Nem lettem sem fiatalabb, sem sokkal soványabb, de Hanna és én is alig várjuk a heti két kanga órát. Már Hanna sem sír. Beállt a biológiai órája. Ő is végzi a talajtornát, majd pont annyit alszik, amennyit a kangában kell. Feldobódunk, megnyugszunk, jót beszélgetünk, segítünk egymásnak. Köszönöm neked Dóri, és kanga, mert nekünk ez a hét csúcspontja!

Hodács Andrea és Hanna, Szeged

"Komoly izommunka folyik, jó hangulatban, bulizós zenékre, sok-sok cukisággal fűszerezve" Panni története

Miért épp a Kanga?

Mert a nagy szerelem nem annyira kompatibilis a babával :)

Ha valakinek van egy olyan sportja, mozgásformája, sőt életmódja, ami meghatározza az életét, az tudja, hogy ezt pótolni, helyettesíteni nagyon nehéz.

Nyolc éves korom óta versenyszerűen Taekwon-do-zom (még mindig azt mondom, hogy Taekwon-do-zom, pedig már egy éve csak elvétve voltam néhány edzésen). 2014 áprilisában még Európa Bajnokságon vettem részt, majd utána egy héttel később megtudtuk, hogy "Gyümike" 9 hetes!

Ettől kezdve megváltozott minden. Amíg tudtam, ott voltam edzéseken, sportoltam, egészen a szülésig mozogtam. Persze körültekintően, nem kockáztatva Gyümike egészségét.

Ahogy Gyümikéből Benedek lett, hagytam a szervezetem regenerálódni. A 6 hetes kontroll után újra mozgásba lendültem. Persze csak visszafogottan.

De babával már nem ugyanaz. Az esti edzések eleve kiestek, és napközben sem könnyű nekiállni edzeni. Meg egyébként is, mit mozogjak? Aztán egyszer csak velem szembe jött Reni hirdetése: "Legyél Te is Kangatrainer!"

Már hallottam róla korábban is Reni által (mert hát a Taekwon-do vonalról ismerősök voltunk), de igazán nem tudtam, hogy mi fán terem ez az egész. Átrágtam magam a tájékoztató anyagokon, elmentem Emeséhez egy nyílt órára. Az nem volt kérdés, hogy tetszik-e, a kérdés az volt, hogy tudnám-e teljes odaadással, lendülettel csinálni.

A képzés szuper volt, a maradék kétségemet is eloszlatta. 

A Kanga-tréning átgondolt, tudatosan jól felépített, sokrétű. 

Tetőtől talpig átmozgat, és ami igazán meggyőző, hogy a nyílt óra után izomlázam volt! És mindezt az egészségre tekintettel, minden ártó gyakorlatot kerülve. (Itt jegyezném meg, hogy nem rövid sportolói múlttal is csináltam olyan gyakorlatokat, amikről a Kanga révén tudtam meg, hogy nem hogy jót tesznek, de még ártanak is szülés után.) 

Szóval, aki azt gondolná, hogy csak babás tötyögésről van szó, azt ki kell ábrándítanom. Ugyanis komoly izommunka folyik, jó hangulatban, bulizós zenékre, sok-sok cukisággal fűszerezve. 

A Kanga-tréning mindenkinek szól, újrakezdő sportolóknak, aktív és kevésbé aktív anyukáknak, és azoknak is, akik soha életükben nem mozogtak rendszeresen.

És mi az én tanulságom? Talán az, hogy az életünk ugyanazon területén több szerelmünk is lehet. És a szerelmek jól megférnek egymás mellett.

Tatorján Anna, Budapest