Családi munkaidő-beosztásunk miatt nem megoldható, hogy én egyedül menjek valahova is tornázni. Így csak a 9 hónapos Mátéval együtt jöhetett szóba valami mozgás.
És jött egy ismerős, kaptam egy bérletet ajándékba. Így két hete mentünk az első kanga órára.
Kicsit megszeppenve érkeztünk, kíváncsian várva, hogy miként is fog ez kinézni.
Dóri, a tréner egyből odajött érkezésünkkor, és nagyon kedvesen fogadott minket. Lepakoltunk és néhány tanáccsal ellátva kezdtünk bele az órába.
Nagyon élveztem, Máté pedig a tornát végignézte, míg a hordozóba felkötés után szinte egyből el is aludt. Nem hiába, hisz két hetes kora óta hordozom, így megszokott a számára.
Az anyukák nagyon szimpatikusak, nyitottak. Jó hangulatban telik az óra.
És mit gondoltam az óra végén? Hogy hát igen, fizikai erőnlétemhez képest könnyedén végigcsináltam, meg se kottyant. Nagyon büszke voltam magamra.
Ahaaa, de jött a másnap, mikor már igencsak megéreztem.
És itt ott, olyan helyeken is beköszöntött az izomláz, ahol nem is gondoltam volna, hogy van izmom.
Szóval igen. Köszönöm az ismerősnek, Dórinak és az anyukáknak is az élményt... Nagyon jól éreztük magunkat a második órán is, és jön a folytatás. Ebben biztos vagyok.
Üdvözlettel:
Dági Marianna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése