2013. novemberében megszületett a kisfiam, Medárd. Fél éves volt, amikor éreztem, hogy itt az ideje kimozdulni, mozogni valamit, így elkezdtem baba-mama tornát keresni az interneten. Sajnos a közelben semmit sem találtam, és egyszer csak a böngésző feldobta a Kangatraining weboldalát, és szinte rögtön megakadt a szemem a tréner-képzésen. Egy héttel késtem le az időpontot, és nagyon sajnáltam, hogy nem keresgéltem hamarabb, írtam is Reninek, aki tájékoztatott, hogy októberben lesz a következő. Így vártam, és legalább volt időm átgondolni a dolgot, és a férjemet is meggyőzni, hogy van értelme elvégezni. Végre október lett, és elkezdődött a „kaland”, amibe a kisfiammal együtt vághattam bele, és tudtam, hogy így rossz vége nem lehet! :-)
Elvégeztem a képzést, ami sokkal komolyabb és alaposabb volt, mint amit vártam, és már akkor tudtam, hogy egy nagyon jó és különleges dologba sikerült belekezdenem.
Hogy azóta miben változtam meg én és az életem, milyen élményekben volt részem?
- Amikor még aerobic órákra jártam, sosem gondoltam volna, hogy én is képes lennék egy órát megtartani, most már tudom, hogy szuper érzés ott állni elől, de nem azért mert engem néznek, hanem mert a tükörből látom a lelkes, mosolygós, néha küzdő arcokat.
- Fél évvel a kisfiam születése után kezdtem mozogni, persze csupa ellenjavallt mozgást sikerült végeznem, még egyszer nem követem el ezeket a hibákat.
- Babával otthon nehéz ismerkedni, közösségbe járni, barátokat szerezni, a Kangával egy csapásra sikerült mindez!
- Kangáztunk baba-börzén, baba-mama Expon, fürdőfesztiválon, FlashMoboztunk Szeged legforgalmasabb utcáján, tartottam edzést Apukáknak, és sosem gondoltam volna, hogy ezekhez ennyi lelkes Anyukában sikerül partnert találnom!
- Ha fáradtan is indulok edzést tartani, az tuti, hogy mosolyogva jövök ki!
- A kisfiam mostmár 2 éves, de még mindig két koreográfia után elalszik a hátamon, szerintem ez is egy csoda!
Ez az egy év, mióta Kanga-edzéseket tartok, rengeteg pozitív élményt adott, sok-sok mozgással teli órát, sok lelkes Anyuka ismerőst, tapasztalatot és még önbizalmat is, és ahogy a hozzám járó Anyukák leveleit olvasom, nagyon hálás vagyok, hogy ennek részese lehetek! :-)
Gregus-Petrócki Dóri, Szeged
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése