Joggal merül fel a kérdés: én vagyok az alkalmas személy, aki a kangáról írjon, úgy, hogy jóformán azt se tudom kik és mit csinálnak ott?
Mégis habozás nélkül mondom, hogy igen! Igen, alkalmas vagyok megítélni, sőt, a legalkalmasabb.
Ha a tréninget nem is látom, de látom kisfeleségem arcán már előző este, hogy holnap végre kanga!
Persze, hogy örül, hiszen nem csak, hogy ez az első lehetőség a szülés utáni mozgásra, hanem arra is, hogy végre közösségben legyen, ráadásul kislányunkkal együtt.
Látom mindkettőjük arcán délután, hogy megvolt a napi mozgás. (Nincs is gond az elalvással.)
Látom, mikor bárhova megyünk, hogy olyan összeszokott rutinnal veszi fel Katus a hordozóba Emesét, mint a legprofibb ejtőernyősök.
De leginkább az alakján látom a változást, hogy bizonyára nem csak csevegni járnak oda. ;)
Nem is kérdés, hogy szombaton ott a helyem (*Családi Kanga - TR), hogy végre azt is lássam, minek és kinek köszönhetem mindezt!
Köszönöm!
Halik Peti, Veszprém
Egy kis plusz a Kanga-Anyától:
A legjobb mozgásforma az egész családnak, mert mindenki vidám. Ha Anya örül, akkor Emese is örül, és ha ők jól érzik magukat, akkor Apa sem maradhat ki a mosolysorból. :) És ez így megy már 8 hónapja.
Köszönjük, hogy elhoztad „kishazànkba” a Kanga mozgalmat Renka! ;)
Puszik,
Halik család
Ui.: akkor határoztam el magam végleg, hogy Kangán a helyünk, amikor elolvastam Gálffy Anna írását tavasszal. Mindent leírt, ami bennem is zajlott, zajlik is, nap, mint nap, mert ezek az agymanók bizony dolgoznak…;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése