Én vagyok a “második Kanga-tréner itthon” - Edit

Én vagyok a “második Kanga-tréner itthon” cím boldog tulajdonosa! Hogy hogyan? Ez az én történetem… A mi történetünk.

Mindig szerettem mozogni, mindig kellett ez a fajta pörgés, már egészen kicsi korom óta. Nagyon sok sportot kipróbáltam. Igazán jó egyikben sem voltam, de mindet imádtam! Aztán felnőttem, és a főiskoláról kikerülve nem értettem, miért járnak a kolléganők tornázni?! Hát nem buliznak ők eleget?! ;) Hát nem.. aztán már én sem… Úgyhogy mozgás után kellett néznem… Bulizós, de fárasztó, megerőltető, kihívásos, izzadós sport után, mert ami megy, amiben nincs kihívás, az nem érdekes. Igazság szerint túl sokáig egyik sem kötött le, mert ami már rutinból megy, ahol már uncsik a koreok és ahol pontosan tudom, melyik gyakorlat után mi következik, az nem izgat. Így alakult, hogy felnőttként, az utóbbi években megint sokféle mozgást kipróbáltam. A pilates és a salsa lettek a kedvenceim – a testtudatos, saját testsúllyal végzett edzés, és a tánc, amibe teljesen bele tudok feledkezni.

Aztán jött a következő ugrás, megszületett a kislányom, és nagyon hiányzott a mozgás. Mivel segítség közel s távol nincsen, már kettőnknek kellett újra mozgást találni. Sajnos a környéken nem találtam olyan helyet, ahol babával együtt lehetne tornázni, vagyis olyat, ahová szívesen elmentem volna másodszor. És ha a hegy nem megy Mohamedhez… 

Szóval elhatároztam, hogy valamilyen babás tornát fogok tartani, ami ötvözi az edzést és a táncot. Először a nemmondjukkimi volt az ötletem, de rájöttem, hogy az megizzasztani valószínűleg nem fog. Meséltem erről a dilemmámról egy ismerősnek, aki ajánlotta a Kanga-tréninget. Megnéztem egy promo videót…Hááát, még nem győzött meg… aztán rákerestem Renka nevére…Na, az már meggyőzött, amit ő pocakkal, kisbabával, kisgyerekkel vagy gyerek nélkül “művelt” a videókon. És az eredmény is ;) Így kötöttem Kanga-tréningnél, és azóta nincs megállás. Folyamatosan ezen jár az agyam, beszippantott a Kanga-feeling: ha egy jó számot hallok, egyből az jut eszembe, hogy ezt hogyan fogom beépíteni az óráimba. A nagyobbik lányom – aki sajnos mostanra kinőtte a Kanga-kort – ha zenét hallott, elkezdett Kangázni, édesen utánozta az órák alatt a hátamról nézelődve ellesett lépéseket :-)

Büszke vagyok minden Kanga-trénerre, mamára és babára, ha megjelenéseket, interjúkat olvasok; büszke vagyok rá, hogy az SOS Gyermekfalvakat nem országos, nem európai, hanem világméretű (!) összefogással támogatjuk, és ennek én is a részese lehetek;

 büszke vagyok rá, hogy van tréner, aki az én órámat látta először (mert még nem tornázhatott az 5 hetes babájával), és azóta teltházas órákon mozgatja a többi Kanga-mamát! 

És persze folyamatosan azon gondolkozom, hogy tudnék minél több kisbabás anyukát rávenni, hogy jöjjön el és mozogjon, ismerje meg ő is ezt a fajta adrenalint, amit a mozgás mellett a Kanga közösséghez tartozás ad :-)

Most itthon vagyok a 3 hetes, gyönyörű kislányommal, fitten és egészségesen, amit biztos vagyok benne, hogy a várandósság alatti rendszeres mozgásnak köszönhetek. 

Már alig várom, hogy újra a régi szinten mozoghassak – és végre nem kell keresnem, hogy mit is ;-)